• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Emberekről, életről…

 

alt

Egy kicsit még rideg hideg, átázott lakásban ülök, néha még lehelni kell a kezemre, de itthon vagyok és ez a lényeg. Hosszúra sikerült ez a hétvége, nagyon hosszúra és nem láttam a fényt az alagút végén, de most már igen. A hangszóróból zene szól,  Yiruma zongorázik és játssza a Maybe-t…  Jól teszi, erőt ad nekem mindig és reményt egész életemre ez a kotta. 

Épp dolgoztam a munkahelyen, péntek van és jöttek az ügyfelek szép sorban egymás után. Örömmel konstatáltam már csak egy ügyfél lesz 11.30-ra és aztán dél lesz majd 14-kor indulás haza.

alt

Jó hétvégém lesz, biztos… A mobil cseng, a kisfiam fényképe villog, ritkán hív engem, mi lehet vajon? Fogom a mobilt és egyre erősebben szorítom míg hallgatom el-elakadó hangját…

Tűz van, 4 tűzoltó kocsi van kinn és ég a társasházunk…. Szédülök szinte, rohanok, irány haza, tán még van hova?

alt

Míg rohanok, hív a gyerek újra és újra, csak a mi lakásunkból nem jön füst, de onnan felfelé mindennek vége már, lángok nyaldossák az ablakokat. Tűzoltók, rendőrök mindenütt, nem engednek be, nem akarnak, pedig én látni akarom azt amit mi ketten a párommal összehoztunk, az megvan vagy elveszett és egyáltalán mi maradhatott meg ami kedves nekünk? Lesz-e hol aludni és lakni valaha?

Már nem is emlékszem tovább, mindketten bejutunk egy rövid időre, néhány pillanatra, de látszólag minden ide folyik ami felülről jön, minden büdös és vizes, de nem ég semmi sem, itt nem, ebben mi kis annyira szeretett otthonunkban nincsenek lángok.. Az épület lezárva kordon körbe és riporterek mindenütt kamerákkal vadásznak riportot adó emberekre. Egy régi barát lakásában van hely, oda megyünk aludni, bár egyfolytában az jár az ember fejében hogyan tovább?

Onnantól, hogy a sajtó leadja hírt, csengenek a telefonjaink, mindenki segíteni akar! Nem is értem, olyan egyszerű kis család vagyunk, férj-feleség gyerekek és akkor most mások segíteni akarnak? Néha míg hallgatom a rokonok, horgászbarátok, kollégák szavait, elindul a könnyem is, majdnem sírok, de aztán már tényleg, itt mindenki adni akar valamit önzetlenül és bátran…

alt

Nagyon köszönöm, köszönjük, ennek a sok embernek, nagyon köszönöm rendkívüli módon jól esett, ebben a rendkívüli helyzetben!

Nos, bejöhettünk az otthonunkba egy nappal a tűz után, reggel. Jégideg minden, a lehelet is látszik, mindenütt víztócsák, a falat beszínezte a kormos víz, a parketta felválva iszonyatos korom és füst szag ,de ez az otthonunk és igenis itt kell lakni, mert szeretjük ezt a helyet.  Akkor hát takarítás és talán kellene áram is…

alt

Keserves, amíg nincs áram addig fűtés sem, de addigra már lassan mínusz lesz… Végre a villanyszerelő megment bennünket, kapunk egy helyről áramot, indulhat a fűtés és innen  már magától történnek a dolgok, szépen helyre fog állni minden… Teszünk róla.

 

Arról, hogy mi történik az életben láthatóan igaziból nem tehet senki hanem az élet egy körforgás és vannak benne emlékezetes pontok, amiket megjegyez az ember. Ez is egy pont volt az életben, emlékezetes, de mindig lépni kell tovább az előző nap elmúlt és lesz egy másik, amikor újra felkel a nap…

alt