• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Valahol Magyarországon… (elfeledett pillanatok a múltból)

 

alt

Idősnek tűnő, magas szikár férfi megy lassan az állomáson, kicsit riadtan tekint körbe olyan érzése van mintha mindenki őt nézné. Jobb lesz lefelé nézni úgy könnyebb lesz, de a ruhája mindent elárul majd, nem baj menni kell a családhoz, azért siet. Cigit kér az újságostól, aki végig méri, vastag sötétkék posztó kabát ás ugyanolyan nadrág, olyan mint egy rabruha, majdnem olyan…. Gyorsan fizet és majdnem sír, rájöttek egyből honnan jött, döbbenet. 

Vonat, emberek valahova csak le kéne ülni és aludni akkor nem kell foglalkozni ezzel a sok emberrel. Kimenős szabadság papír a zsebben és ez a legfontosabb. Otthon mi lehet?

alt

Mindkét fiú elindult az élet rögös útján, a nagyobbik az már mindent elért, amit lehet, csak büszke lehet rá mint Apa, a kisebbik az még botladozik, de majd csak sikerül ott is a nagybetűs élet.. Fáradtan becsukja a szemét, így nem kell foglalkozni vele, hogy a kimenős rabruha vastag posztója hirdeti honnan jött.

alt

Még most is emlékszik, ahogy átmegy a teherautó a hídon és egy hatalmas csattanás, egy motor belehajtott, míg ő vezetett. Mentő, halottak, bíróság, zárka, rácsok és minden elveszett…  Kitörölhetetlen emlék és minden megismétlődik fejben, kegyetlen ez az élet, de most vezekel és fizet az életnek.

alt

Milyen lehet Vera arca? Az ő feleségét így hívják és nagyon szereti, még annál is jobban. Elnevezték valaha Szent Veronikáról, miszerint mindenkin segít majd és így is lett egy olyan segítőkész lány lett ez a Veronika, aki ott a könyvelt a TSz-ben lehetett látni az ablakból mindig. Ő épp ifjú agronómus fiatal emberként, csak nézte messziről azt a Verát, aki már el volt jegyezve. Egy rendőr akarta feleségül venni, szóval már lekésett… Pedig, ettől karcsúbb derekú szebb mosolyú lány nem létezik a földön sem, de nem ám!

Néha odalovagolt az ablakhoz kedvenc lovával, a ló előre hajolt és ő benyújtott Verának egy csokor retket, Vera pedig csak mosolygott néha nevetett, hisz nem virágot kapott Jancsitól (mert így hívták az agronómust), hanem piros retek világított a csokorban és minden nap kapott valamit.  Olyan szeretnivaló kapcsolat, aminek a vége mégiscsak házasság lett, mivel Vera őt választotta és boldog házasság lett a vége, a legszebb bérszámfejtő lányt, elvette Jancsi az agronómus feleségül.    

Most épp családjához igyekszik, senki nem tudja hogy jön, otthon van talán Csabi, Verám, Jancsó a nagyfiú a legjobb és legügyesebb fiam és talán én is odaérek… Felrázzák, felébred az álomból, két rendőr… Igazolja magát, mit keres itt?? Ijedten mutatja a szabadságos papírt, békén hagyják, vaklárma mégsem egy szökött rab… Milyen messze van még Balmazújváros és a boldogság?? Olyan elérhetetlennek tűnik, de ha akarod a boldogságot, megkaphatod, gondolja és nagyokat lép az utcán igen itt balra kell a fordulni az utcában elkezd sietni majdnem fut már, ez az utcánk és világ van a konyhában!!  Vera, Vera én vagyok, elcsuklik a hangja és sír , hosszan zokog és a Családja nézi….

alt

Hazajött akkor anno,valaha Apánk és igen ez volt a legszebb pillanat életemben énnekem Harangi Csabának. Azóta minden elmúlt és megváltozott én pedig most beszéltem telefonon annak bizonyos Verának (Anyám) a testvérével Erzsike Nénivel és kívántam Boldog Karácsonyt.

Valaha régen ez is egy Karácsony volt és eltelt jó pár év már és megtörtént sok minden velem. Becsülje meg mindenki szeretteit legyen az bárki is ki eszébe jut, küldjön egy érzést felé, hisz a Karácsony a szeretet ünnepe.

Boldog Karácsonyt!

 

 

Harangi Csaba