• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Szabadságon

 

alt

Egész kipihentem magam, sikerült három nap szabadsággal megfejelni a hosszú hétvégét, azzal a fennszóval miszerint nekem jár egy kis pihenés..  Kellemes érzés, csak azt csináltam amit szeretek, no meg amit kell is, volt minden temetőben sír rendbe rakása, biciklizés, fotózás… 

Alig vártam, hogy felkeljen a nap vasárnap és felpattanjak kedvenc bringámra és irány a zöldbe, ahol fenyőillat is van és ha felnézel az égre az ágak közül bekukucskál a napfény, majd a fénysugarak csak játszanak veled. Jó erős tempót adtam magamnak, bírni kell ezt nincs lazítás jó időt kell tekerni! Nem is rossz, amikor megnéztem a stoppert, megy ez most már füves a terület lehet terepezni és be a fák közzé.

alt

Szeretem a nehéz terepet bringával bevenni, a teleszkópok dolgoznak elől, a fékek félelmetesen fognak én pedig átmegyek mindenen majd egy tisztáson kipihenem magam. Jó érzés fáradtnak lenni, iszok egy kis vizet persze be kell osztani a fél liternek visszafelé is elégnek kell lennie majd.

altalt

 

A biciklis nyeregzsákból előkerül a Nikon és kizárom az időt, nem is vagyok a jelenben csak fókuszálok és kattintgatok a mások által nem látható szépségeket, hol zuzmó, hol egy piros levél, hol egy hatalmas fa ejt csodálatba, mindent meg kell örökítenem. Egy pókhálót találok, tele harmattal, felkészülök egy jó fotóra… a szűrőt leszerelem az objektívről és elkezdem beállítani a fényviszonyokat..

alt

Ezeknek a cseppeknek ragyogniuk kell a fotón, ennek kell a legszebb fotónak lennie, nagyon szeretném, szerintem majd látom otthon, nem nézem vissza nem szoktam… Egy biztos én mindent megtettem a többi majd akkor, amikor kiderül.

Visszafelé már nyugis tempóban tekerek nem kell sietni ráérek, figyelem az ébredő Debrecent, az épp templomba sietőket, kik bibliát szorongatnak kezükben, a haza tántorgókat kik járni sem tudnak, vagy épp egymást szidó ordibáló autósokat ütközés után, éled a város..

 

Másnap temető, hisz se Apám, se Anyám a tiszteletet meg kell adni, őszintén szólva hiányoznak nagyon,nagyon hiányoznak. Nem is tudom mit mondanék most nekik? A gyerekek már nagyobbak mint én, lassacskán már csak csendesen figyelem őket nem sokat szólok bár szavam az van. Koromat, elkopásomat érzem és tudom, bár sosem fogok beleegyezni semmibe és mindig próbára fogom tenni magam. Azt hiszem azt mondanák, előre tudtuk… Még valamikor júniusban ültetve lett a sírra két kicsi cserép krizantém, olyan kényszert éreztem, hogy odaültessem a sír jobb és bal oldalára.

alt

Akármilyen más is lehetett volna, de én ezt választottam. Most eljött október vége és a két kicsi krizantém hatalmas lett szinte ketten beterítik a sírt, épp virágoznak bordó színben, ennek így kellett lennie, örülök…