• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Tövisek…

 

alt

Milyen érdekes, az ember halad a korával és mindig ugyanúgy akar csinálni mindent, mint születésétől kezdve, de idővel okul és tanul. Ezt én is érzem, különösen mostanában kapok jeleket, na nem jelentőseket de idővel azzá változnak, menthetetlenül. Lassan idővel szép lassan beletörődök mindenbe, de mondjuk idáig, ilyenfajta gondolkodásig jó sok időnek el kell telni és meg kell tanulni külső szemlélőként figyelni, megéri…

Legutóbb is kellett mennem egy áruházban, már megint hajnalban szerencsére 6-kor így nem ütöttem a fejem az ajtóba, valami halaszthatatlan dolog miatt. Pontosan lehet látni, milyen sok embernek fontos az idő, nagyon is szinte pánikszerűen rohannak venni ezt-azt, csak sikerüljön már időben. Csendesen félre állok, amúgy sem tudom olyan gyorsan szedni a lábam mint eddig, hol van az már az a régi rohanás, hasonlít előző önmagamhoz, de nem az, ugyan…

alt

 

Valaha mindig siettem, mintha lekéstem volna valami láthatatlan dolgot, most már beismerem, nincs már ilyen, nem kések le semmit, elmúlt ez az érzés. Majd lesz valahogy érzés alakul ki az emberben és ez jobb manapság.

alt

 

Csendesen bevásárolok és figyelek, akarva akaratlan is, egy alacsony férfi hatalmas kötéssel a fején, véres pólóban keres valamit a felvágottak között. Jó nagy ütést kaphatott a fejére, még alvadt a vér ruháján, nem lennék a helyében az biztos, ő is vásárol. Én is beszerzem amit kell, persze mondanom sem kell fejben számolok folyamatosan, nem álltunk még úgy sosem hogy ne számolnék. Pontosan tudnom  kell mit mikor és mire költünk, én ilyen vagyok szeretem tudni mi lesz holnap és mi lesz holnapután, nekem ez fontos.

Végre minden megvan gyors fizetés a robotkasszánál, hiszen manapság már nincsenek mindenütt élő eladók, modern ez a világ, majd hallhatom hogy „köszönjük hogy nálunk vásárolt” gépi dumát… Szívesen… Indulás haza, mindjárt kelnek kell a reggeli, no meg innivaló meg alapvető cuccok. Pakolok a hideg hajnalban és előttem áll a bekötött fejű véres inges pasi… Megijedek, de ő is tőlem nézzük egymást…

alt

 

-          „Nem tudok fizetni a kasszánál, nem jön ki pontosan” mondja… „Megadom csak adna egy 20-ast?”

Egy nullával növelem a tétet és elküldöm a kasszához vissza, ennyi… Akarna hálálkodni, de látja nem vagyok abban a passzban, hogy beszéljünk éppen most. Miről? Fáj a lábam, minden lépés kínlódás, emelni sem igazán előnyös és még beszéljünk is, na nem !!

alt

 

Gázt neki hajtom a Skodát, siess még a melóhelyen is kell valamit csinálni jóval a munkaidő előtt, mikor nem? Azt hiszem még sosem mentem 8 órára dolgozni, ilyen még nem volt ez valahogy az egész életemre rányomja bélyegét, kicsit előre dolgozik az ember, hogy meg tudjon mindig felelni. Autó a garázsba vissza, minden amit vettem a helyén van, most akkor biciklire fel, mert mondanom sem kell, csakis így járok dolgozni, ez az egy eset amikor nem fájnak a lábaim és jól érzem magam, a bicikli, de nem tudom miért van így, pedig így van.

Közelítek a kereszteződéshez, ahol mindig van egy nagy szürke kerek kuka, tele van a város vele, ez a felgyújthatatlan mindent kibíró kuka, Debrecenben ez vált be a legjobban. Nézek előre, egy jól öltözött férfi lefeszíti a kuka zárható tetejét és kutat valamit, válogat kell-nemkell, valamit kivesz a többi vissza a helyére. Várunk a zöldre ő gyalog én ülök a biciklin. Ing fehér és vasalt, nadrág szintén szép tiszta vasalt, cipő tiszta csillog… A szél felőle fúj, kellemes after shave illat, ismerem a márkát, nem olcsó, kicsit sem…

alt

 

 

Könyörgöm ha valaki ezt megmagyarázná nekem, miért is? Miért tartunk itt? Vasalt ing, tiszta cipő, ápolt arc és kukázás? Lassan ez egy új szakma, modern világ, modern kukázás?

alt

Soha nem fogom megérteni, hova lett a munka fogalma és annak értelmezése, mert elveszett valahol, talán elfújta a szél…