• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Isten a tenyerén hordoz, de néha tapsol...

 

alt

Igazi korai hajnal van, ilyenkor még mindenki alszik, ha más nem legfeljebb átfordul egyik oldaláról a másikra az ágyban. Nem tudok aludni egy kicsit sem, zavar valami nagyon is zavar. Ha a családomban van esetleg gond, azt általában elviselem, megoldom, ha kell teszek érte hogy ne legyen gond, de néha tényleg besokall az ember ha nem találja, nem tudja  megoldást….

Pedig igazán nem kéne panaszkodnom, a munkahelyen elértem azt a munkaviszonynyi időt, amikor kinevezik az embert, ami jól esik és egy kis pénzzel is jár, de inkább olyan erkölcsi dolog, hogy na még most is ezt a munkát végzem, pedig de sok év telt el.

alt

Sikerült a horgászos cikkeim közzé egy olyan írást feltenni, mondjuk inkább úgy bevállalni, ami már régóta meg van írva, évek óta… Nem horgászatról szól, hanem egy életről.

Olvasni senki nem olvasta, ez volt az én keresztem vagy 26 évig, de most nyilvánossá tettem és az életemben tett lépéseim is ebből táplálkoznak, hisz a múlt az kísért és formában tartja az embert. Megkönnyebbültem amúgy, senki nem nézett rám ferdén meg furcsán, csak annyira nem szereti az ember vállalni, ami megtörtént még így utólag is szörnyű visszaemlékezni, nem hogy a valóságban átélni egy hosszú-hosszú betegséget.

alt

Mindegy elmúlt, arról ami történt valaha velem könyv készül, egy részletet pedig feltettem a netre, olyan bevezető a könyvbe, lesz majd valahol helye ha megjelenik az biztos.

alt

Jól elkalandoztam, pedig most a nagyobbik fiam sem biztos, hogy nyugodtan alszik, lehet forgolódik az ágyban  és nézi a plafont… Gondolkodik a megoldáson, amit nem tud elmondani nekem az apjának… Középiskolába jár, szakközép iskolába, de nem akar ide járni…

alt

 

Váltani akar és úgy érzi nem tudja elvégezni a sulit ezért most be vagyunk hívatva az osztályfőnökhöz, természetesen az igazgató is ott lesz és valamit mondani kell… Aztán mit vajon? Nem tudok én már harcolni, ígéreteket mondani és küzdeni a gyerekért… Elfáradtam… Valószínű elmondják majd nem jól tanul, ennél több kell és így tovább én pedig bólogatok, azt a sok indulatot magamba fojtom inkább, pedig… Lehetne mondani, hogy a pedagógus egy szép hivatás és mi lenne ha tanítanának mert ez a dolguk, különösen ennyi fizetésért? Igen gyerekeket tanítani, még azokat is akik esetleg gyengébbek és nem a legjobbak. Most ezt én mondjam el a büszke tanári karnak? Ugyan, hol, vannak már az igazi tanárok, akiket a tanulók is kedveltek rajongásig, mert volt ilyen én emlékszem még….