• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Az élet is egy tetoválás…

 

alt

A pohárban rosé bor, nem pontosan a legjobb évjárat, de most a fanyar íz így is jó, pedig nem is volna szabad volna ilyesmit innom, nem baj kibírom ami következik utána… A hangszóróból, Kowalsky szól, a 2014-es album, ami félelmetesen jó, még attól is egyszerűen jól esik hallgatni, be kell hogy valljam ez a legjobb magyar banda, hát na ez tény…

Ma ellenőrzés volt, persze unalmas üzletek komor emberek mosoly nélkül, nem igazán dobja fel az embert ez a munka. Olyan üzlet is volt, ahol magas lesz bírság, nagyon sajnáltam azt a zöldségboltost, de csak kipakolta az árut és elkezdte árulni, majd lesz valahogy… Ja igen, megjött az ellenőr is, pár hónap nyitva tartás után… Nem baj, be kell tartani a szabályokat és ez van, nincs más út, ki kell kapcsolni ilyenkor, csak érzés nélkül, pedig ez nálam nem igen megy, pedig kell, így kéne.

alt

Hétvégén talán egy kis pihenés kéne, esetleg horgászat nélkül, nem is tudom… Rám is férne, ha csak pihennék, bicikliznék, fotóznék valahol és ennyi hétvégére. Szerintem jó lesz, valami ilyesmi, az kikapcsolna és elterelné a gondolataimat, pár szép fotó mindig örömet okoz, meg míg tekerem a biciklit, lehet figyelni az embereket is. Az emberek csak mennek az utcán,  van ki telefonál míg átmegy a zebrán, elkeseredett tekintettel megy előre, kicsit jobbra néz, majd megy az útján a tovább, nincs két egyforma ember az utcán.  

alt

Így mentem vissza a munkahelyre a kocsival én is fáradtan éreztem én is ugyanolyan kifejezéstelenül tűnök el a forgatagban a városban és lassan mindenki mégiscsak egyforma lesz már. Szép lassan állandó lesz minden és kitörölhetetlen, mint egy tetoválás.

A gyerekek is fáradtak, egyik kimerültebb mint a másik, szó nélkül alszanak el az ágyban, már akkor is amikor még nincs is lefekvés, de akkor is már csak a takarót tudom rájuk teríteni, elalszanak mint valaha mikor még kicsik voltak, rég volt. Most már lassan felnőnek és most nem az Apa által mondott mesére alszanak el, hanem maguktól, a rájuk nehezedő tehertől. Persze van terhük bőven, meg kell felelni az iskolában és titkon igen Apának is meg kell felelni, különösen hogy nem követel Apa, csak vár valami örömet.. Az amit én mutatok feléjük egyébként be kell ismerni sokkal rosszabb mint bármi, magyarul mondva sosem kérek semmit, csak nézek, aztán várom eljut a jel a helyére? Igen, el szokott jutni…

alt

Lassan kezdem megérteni a Kowalsky lemez címét, „Még nem éden..”, ja,  igen tudják mit kell játszani, nem rózsaszín ködöt játszanak, hanem jó zenét jó szöveggel: