• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Ablakok, emberek, érzések...

 

alt

Szerda van és ez bizony munkásabb stresszesebb nap a többinél, jóval… Ilyenkor kell hatósági ellenőrzést tartani, helyszínelni, vállalkozásokat ellenőrizni. Bár szeretem a munkám, ilyenkor kicsit hálátlan, nem akar az ember rosszat, csak „mindössze” betartatni a törvényt…  A kellemes Earl Grey tea ázik a pohárban és hajnal van, igazi csendes hajnal.

Nem is tanultam még meg, hogyan lehet kezelni a lázadó kamaszokat, pedig ideje lesz. Két nagyfiam is van 16 és 14 évesek és egymás után ütközöm, valamifajta titkos burkolt jelzésekbe. Igen a lázadás, amikor valaha én voltam kamasz én is műveltem kellő fejfájást okozva a szüleimnek, bár most sem tudom mit miért tettem, mindegy is, most én vagyok szülői szerepben.

Ideje lesz a horgászatot kicsit hátrébb állítanom a fontossági sorrendben és figyelni a két fiúra, most különösen a nagyobbikra.  Talán elviszem magammal valahova kocsival, talán beszélgetünk több órát a problémájáról és bizony ki lesz kapcsolva a telefon közben és nem lesz ott semmi a jelenből, csak néhány nagy fa, amin átüt a fény ereje… Azt hiszem csakis így lehet őszinte, beszélgetést folytatni egy 16 évessel, akiben az én vérem csörgedezik és ki kell hoznom belőle a szavakat. Mondja el nekem, hogy szeretné az életét? Itthon csak félszavak hangzanak el, amik kevesek, legfeljebb következtetni lehet belőle, ez nem sok…

alt

Pár hét és költözés a munkahelyről, egy másik munkahelyre, ahol nagyjából ugyanaz a munka, bár más lesz a neve a helynek és több mindenben tudunk segíteni az ügyfélnek. Ilyen helyen, gyakorlaton már voltam, két napot eltöltöttem, kicsit lassú nem igazán pörgős, számomra kissé szokatlan a munka ritmusa, de mindent meg lehet szokni. Valamelyest fájt a régi okmányirodás munka morál és míg üldögéltem a gép előtt kiszaladt egy vers a kezemből, afféle búcsú a 21-es ablaktól. Bár nem kedvelem nagyon a közösségi „tobzódást”, de egy közösségi portál lájkolta több mint 100-szor, lehet hasonlóan éreznek sokan?

 

alt

Ez az én ablakom volt, történhetett bármi az okmányirodában, én mindig itt voltam, szikla szilárdan és most vége… Sajnálom, 2000. 11. 15-től kezdve ez bizony hosszú idő… Majd március közepén behúzom a függönyt és valahol máshol kezdek másnap, azt hiszem szép volt és jó volt a 21-es ablak…