• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Szürke napok, fény nélkül…

 

alt

Azt hiszem, nagyon régen értem rá arra, hogy csak úgy leüljek a gép elé és írjak, saját kedvemre.  Ilyen mostanában nem volt, se idő, se kedv, sem erő nem volt hozzá. Most szorítottam hiszen éreztem, szükség van valamire, ami a feszültséget oldja és a napját az embernek élhetőbbé teszi. Ludovico Einaudi játszik zongorán, kirázza az embert a hideg olyan a hangulata, de jó, nagyon jó és a billentyűk elindulnak a saját útjukra. 

Vegyes érzésekkel kezdtem meg az új évet. A nagyobbik fiam úgy döntött, bebizonyítja, hogy ő igenis tud helyt állni, a legnehezebb helyzetben is. Persze erről, szót sem beszél velem, csak szép csendesen látszódnak az eredmények, az életben, a padban, mindenütt… Megdicsérni sem lehet, nem igazán kedveli, de lehet rá utalni és kimutatni az apai büszkeséget, az elől elbújni nem lehet.

A munkahely mit sem változott, lehetetlenebbnél, lehetetlenebb problémák jönnek és néha nem hiszem el, hogy itt dolgozom. Egyébként, elég egy mosoly és el kell hinni, hogy nincs elégedett ügyfél, az pedig egyáltalán nem különleges dolog, hogy például, miért nincs munkaidő január 1-én?

alt

Igaza van az ügyfélnek, tényleg miért nem is dolgozunk akkor is, mindegy majd talán egyszer az is eljön, idő kérdése. Az ember a sok ilyenfajta gondtól beszürkül és már semmit sem lát, csak megy monoton módon az utcán és még a fényt semmi veszi észre, míg bele nem süt a szemébe.

Nagy öröm történt velem, végre Peti barátom eljött velem horgászni, persze titkon azt hittem már sosem lesz ilyen. Mint mondta egy tiszai túrát lemondott ezért, de legalább láttam, nagyon sok halat fogni és mosolyogni, szóval Big Fish Team van, volt és lesz is…

alt

Az a régi baráti hangulat hiányzott roppant módon és remélem az egész banda össze fog jönni nem sokára, ha nem hát teszek róla és összehozom őket. Hogy is volt régen: Krisztián a távdobó mester, Frici a feeder mester, Peti a profi, és én aki megírom mindazt a pillanatot, ami megtörténik velünk.

Frici barátommal neveztünk egy jó kis versenyre, de nem itt a közelben, inkább megyünk egy kicsit világot látni, irány Hangony! Hegyek között elbújó, patakok által táplált gyönyörű kis tavacska, összesen 8 ha és Ózd mellett található és április hónapban oda megyünk versenyezni. Reméljük, azért fogunk pár halat is, netán érünk is el valamit, majd kiderül.

 

alt

Holnap ellenőrzés lesz, újra járni kell a vállalkozásokat és kezdődik a szigorú számonkérés, remélem jó nap lesz, nem szeretem a szomorú elkeseredett arcát látni az embereknek. Valahogy meg kell őket nyugtatni, hogy nincs baj csak tartsa be a törvényt és hallgassa meg tőlem, hogy kell azt csinálni, azt hiszem lassan de biztosan azért lesz egy összhang, mert az fontos.   

 

Legutóbb módom volt megnézni egy régi kedvenc filmemet, a „Bor, mámor, provance..” cimmel, mekkora egy film. Bemutatja, hogy lehet egy ideges túlhajszolt világból, elcsábulni egy vidám csendes napsütötte helyre, ahol a bor átjárja a szádat és ott akarsz maradni örökre.

alt

Valami ilyesmi hely Füzér is, alig várom a nyári kirándulást a sok-sok hihetetlen nagy csendet és a füzéri vár látványát és a bor ízét a számba grillezés közben. Mikor lesz az még? Soká, nagyon soká….

alt