• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Ünnep idején...

 

alt

Ennek az évnek a karácsonya is meg volt, így is lehet mondani. A gyerekek elől persze ügyesen el kell rejteni a felnőtti fáradtságot, hisz ők csakis mosolyoghatnak, ragyoghatnak. A fa gyönyörű, a vacsora finom, a zene a „V MOTO ROCK: Gyertyák” címmel szólt csendesen és a kristálypoharak, hangos kacér csendüléssel, adtak alaphangot a bor ízéhez…

Kellemesen átveszi az ember az ünnepei hangulatot és szerencsére ilyen is van, nem csinál semmit. Persze ez nem igaz, azért lementem a garázsba megnézni a horgászbotokat és előkészítettem párat, hátha kiolvadna a Daru tó és mégis volna még egy peca, ebben az évben.

Még egy vendégség a bátyámnál, mert hát igen a család az fontos. Ha valakinek se Apja, se Anyja, azt nem mondhatja, hogy nincs senki a családból, nekem például, itt a bátyám. Hosszú ideig példakép volt, úgy kellett volna sikeresnek lennem, mint ő… Az ember idősebb testvére, az mindig vigyáz a kicsire, úgy érzi az a kisfiú, ha már én voltam a legkisebb, a családban.  Igyekeztem, de mindig akadt akadály elég, semmi sem elsőre sikerült, mindenért meg kellett dolgozni, tanulni, vért izzadni. Talán jó lecke is volt ez nekem, nem megy semmi simán és nem is fog. Az évek elteltek, mindkettőnk haját ősz hajszálak díszítik, de még mindig a testvérem és ma kezet fogunk és boldogat kívánunk egymásnak.

A televízió kitett magáért, ez legyen idézőjelbe mondva, semmilyen, normális emberi filmet nem vetítettek, tehát reménytelen, a mai divat és felfogás, hova tart a világ. Valószínű, hogy a mai magyarországi embereknek, nincs igénye jó filmre?  Számomra ez hihetetlen…. Csak párat a nyomot hagyó filmekből, a teljesség igénye nélkül: Egy asszony illata, A szív hídjai, Távol Afrikától, Bakancslista, Remény rabjai, Éjszaka a parton…. Nem sorolom tovább, mert nem tudnám abbahagyni és csak írnám és írnám…ezek, a filmek, nem kis betűvel, hanem így: FILMEK.  Kár, hogy manapság a jó film elsikkad.

Gondolják a mai fiatalok minek is az? Az élmény a következő:

-          Al Pacinót látni tangózni, egy vak embert játszva és hallani amint azt mondja: „ Az életben lehet hibázni, a tangóban nem ..” /Egy asszony illata filmből részlet/

alt

-          Robert Redfordot látni, amint, mesét mond az afrikai szavannában a kedvesének… „ A föld azért gömbölyű, hogy ne lássunk messzire utunkon” /Távol Afrikától részlet/

alt

-         Morgen Freemant látni, amint szabadul a börtönből és sétál a mexikói tengerparton “A remény veszélyes dolog. Megőrjíti az embert. Semmi szükség rá.” /Remény rabjai részlet/

alt

-          Jack Nicolsont látni és megszeretni,  egy negatív figurát a filmben és mégis nevetni rajta bár a halálba indulnak lassan, de mégis mosolyt fakaszt az emberből, míg nézi… Érzéseket vált ki és gondolatokat fakaszt. „A lelkészem azt szokta mondani, az életünk olyan, mint a patakok: mind ugyanabba a folyóba folyik, bármilyen mennyország áll is előttünk a ködben a vízesések alatt. Drága barátom, csukd be a szemed, és engedd, hogy a víz hazavigyen!” /Bakancslista részlet/

 

alt

Ezek a film hatásai, ezeket hiányoltam, de televízió nem jó semmire. Inkább elindult egy film itthon és az „Egy asszony illata” című film, megadta azt a hangulatot, ami kellett itthon…, mert filmet nézni jó, mármint jó filmet.