• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Sárga levelek a szélben…

 

alt

Ez az október, olyan igazi indián nyárrá vált, egészen meglepő, egy hét fagyos hideg idő, majd barátságos arcát kezdte mutatni az ősz, szinte mosolygott az emberekre és ontotta a kellemes meleg fényt.

Most is épp iskolába megyek, valamifajta tovább képzés, azért hogy dolgozhassunk a szakmánkban, fogadhassuk az ügyfeleket és kiszolgálhassuk őket, persze csak ilyen végzettséggel lehet. Érdekes, meg sem tudnám számolni mennyi bizonyítványaim száma, most megint eggyel több lesz.  A sok sárga levelet viszi a szél messze, én nyugodtan sétálok, nem biciklivel, nem rohanva, csak sétálok és élek, hagyom, hogy átfújja a szél az inget és borzongjon a bőröm tőle, jó érzés.

alt

A padban ülve, csak mosolygok, ez a sok lelkes fiatal, mind Kormányablak dolgozó akar lenni, én például csak végezni a munkámat fizetésért, semmi más igényem nincs. Az hogy milyen pozíció és ki is az, aki irányít, nekem mindegy. A terepjáró menni fog ellenőrizni minden héten és az ablakomban, vállalkozások fognak születni és megszűnni, mindegy hányas számú ablak lesz és hol…

Igazi pszichológusi előadás kezdődik, mindenképp tudni akarják, ki hány éve dolgozik ügyfelesként. Szép súlyos számok, néha meg mosolyogtatóan könnyűek, ja kérem, van aki még csak most fogja megtanulni a mi az a közigazgatás, hát sok sikert a fiataloknak, csak aztán bírják is, mosollyal és nyugodtsággal…

A kisebbik gyermekem elviszem az iskola után, olyan magányos horgászatra, csak mi ketten, nem mondom neki miért csak úgy.. Nem is kérdez a kisfiú, csendesen ül mellettem, mosolyog néha, örül, hogy jöhet velem a kiskamasz, alig ebédelt valamit, csak menjünk már Apával.

alt

Szorgalmasan segít, kipakolunk, csalizunk horgászunk. Beszélgetek vele, de próbálom mutatni, hogy nem gyerek már, attól sokkal több.  Komoly témák jönnek, nem gyerek témák, leül mellém és válaszol és lassan igazi két férfi közti beszélgetés alakul ki. Látom, jól esik neki, hallani a hangomat, néha jókat nevetünk is, nagyon jól tettem, hogy magammal hoztam horgászni, ez volt a legjobb ötlet.

Aztán figyelünk a halakra és horgászom is már egy kicsit, ő pedig elindul fotózni, Nikon a nyakba és körbejárja a tavat… Ezekből a fotókból lesz valami nagyon szép is gondolom, képes rá ez a kisfiú. Az az igazság kivételesen szép nagyon eltalált fotó, évente egy-kettő sikerül egy embernek, ami hibátlannak nevezhető. Este meglátjuk, majd a gépen. (így utólag mondva megcsinálta azt a hibátlan fotót), íme:

alt

 

Közben besötétedik, de a fenekező boton csak most jönnek a kapások, pont nem is érek rá, Dominiké a terep, a kisfiam egymás után húzza a halakat, sötét ide vagy oda, fejlámpa a fejen majd az világít.  Belelkesedik a kisfiú, se kép se hang, csak horgászik… Tiszta Apja ez a gyerek, fotózik, horgászik, meg sokat beszél….Jajj ezek a gének, öröklődnek.