• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Változik a világ...

 

alt

Ma kedd van és fáradtnak érzem magam, bár nem kéne annak lennem, tudj isten, biztos szokni kell, hogy deresedik a már a határ, no meg a halánték szintúgy.  Szimpla egyszerű munkanapok egymás után, hétvégenként, ha jut idő horgászat, bár az igaz, mindig szorítok valahogy egy kis időt, a horgászatra, mert az nem hobbi, ez életforma. 

Előző héten, is mint mindig vittem a fiút gitározni, megunhatatlan egy hobbi lett, talán az egész életét követni fogja a gyereknek, de rosszul fogalmaztam, biztos, hogy a zene lesz az élete, nem talán…, nincs semmiféle talán. Szóval ez a zene szeretete tetszik, örömmel, bármilyen fáradt vagyok is viszem a tanárhoz, hogy tanuljon és mosolyogjon, közben és kezelje olyan magabiztosan azt a hangszert, hogy az ember könnyezzen, míg hallgatja.

Este van már mindjárt 19 óra, megyek a kis sötét utcán, egy hivatal jobbra, még dolgoznak, aztán tovább, egy maroknyi sötét fickó, meg egy nő, hozzám jönnek.

-Testvér, hol van itt a Tescó? Gyere, magyarázd el már nekünk….

Szép kis kör alakul ki, egy-kettő, összesen nyolcan… Kezdeném, mondani, hogy hol a Tescó, de látom, nem igen fontos hol van, kaján vigyorok, meg szemek. Mi is van nálam, egy slusszkulcs, egy pénztárca, egy mobil, ennyi kellene nekik… Közben zöld a lámpa az újraaszfaltozott úton száguldoznak az autók, kiugrok a karikából, a kocsik közzé, futás át, nem jönnek utánam, még hangos „anyád…” kiáltást hallok és mehetek a gyerekért, kicsit zihálva idegesen…

alt

Valószínű, ilyen világban élünk, jó hogy a kisfiú még nem volt velem. Néz a gyerek, míg vezetem a kocsit hazafelé, nem szól hozzám, úgy tűnik Apát nem tanácsos zavarni és most igaza van, tudja ő ezt, valami történt.

Szombat, horgászverseny, rám is fér már, fogjuk fel mintha nem is lenne verseny, egyszerűen csak horgászok. Mivel megfáztam, a kelleténél vastagabban öltözök és horgászom, a magam örömére, de csak közben kezdek rájönni, hogy még akármi is lehet ebből a versenyből, bár mondom Király Lacinak, engem nem érdekel, de most már egyre inkább igen. Miért rohangál egy papírral meg egy számológéppel a hátam mögött? Na, úgy látom, lehet itt még keresni valamit az év végi vándorkupa elnyerésében, nem hiszem mégsem… Ja, kishitűség az van, de csak a kellemes csalódás, csodás élményét akarom átélni, mindössze.

 

Kiosztom, a mai verseny kupáit és Király Laci kihirdeti, hogy én nyertem az egyéni Horgászbarátok Vándorkupáját. Éves összesítésben, négy versenyt összevetve, így sikerült, szóval itt a nagy kupa a polcon és csillog és ragyog…

alt