• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Szeptember végén

 

alt

Lassan vége a szeptembernek, lehetne mondani szeptember végén. Olyan igazi ősszé kezd alakulni az időjárás, be-beköszönt az eső, hol hideg szél süvít végig az utcán, tényleg ősz van. 

A terepjáró lassan döcög a sívó homokon, ellenőrzés itt-ott, csak szépen sorjában, ez a munkám.  Mire dél lesz, lassan elfogynak az ellenőrizendő telephelyek, lehet bemenni a munkahelyre. Villanásnyi meleget sugároz csak a nap, de amúgy hideg van, úgy is kell már öltözni.

 Őszi fotók kellenek nemsokára, azt hiszem Bánkon a tájházban a legszebbek a falevelek, ott már jártam és igen jól sikerült akkor a fotósorozat, meg fogom ismételni még az idén. Nem is voltam csak fotózás címén a természetben, még nem, de a levelek piros és sárga kavalkádja, megadja majd az okot rá és viszem Dominik fiamat is. Kicsit magányos az a fiú, foglalkozni kell vele, a testvére nincs vele, mert kollégista, így egyedül maradt. Ráadásul, nagyon jól fotóz, öröm nézni kézbe kapja a Nikont, kipirul és figyel minden pillanatra rezdülésre, nagyszerűen fotóz, szerintem ketten fogjuk csinálni ezt a munkát, ami nem is munka, csak hobbi, hisz a szépet fogjuk fotózni.

Sok minden várható még az idén, de olyan például, hogy jólét, olyan nincs is, legfeljebb van munka és kitartás a fennmaradásért, valahol itt tart ez az ország, én nem látok messzebbre, lehet, nem jó társadalmi körbe tartozom, vagy netán már nincs is rétegezve a társadalom, csak van egy nagyon fenn és egy nagyon lenn.

Jó most írni, a fájdalmak belül sorozatokat vernek, de írás közben nem lehet érezni, gyorsabb az ujjam, mint a szívem, így kell ezt csinálni, fejben kell jónak lenni, nem szervben. Egy könyvem van folyamatban, amit írok, de mivel megviselt annak átélése írás közben, egy időre feladtam, de most folytatni fogom, elég erőt gyűjtöttem azt hiszem. Nem horgász könyv, ne gondolja senki, csak egy kisfiú élete, míg fel nem nőtt, azaz én…

 

Azt sem mondanám, hogy életrajz, hisz csak a különbözőséget boncolgatják soraim, pusztán a sors vagy valami miatt, de egy bizonyos „kereszttel” a hátamon telt el a gyermekkorom.  Érdemes leírni, hogy másoknak adjak, mondjuk erőt, leküzdeni a problémákat, amit gyerekfejjel kellett megoldani, kevés sikerrel. Szóval, nosza, második könyvem a cél és el fog készülni, feltett szándékom, 2014.ben a boltokban legyen, ez is egy cél, egy igaz kitűzés, aminek nem lehet látni a végét, de nem baj, hisz a föld kerek, miért is látnám valaminek a végét…