• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Hazatérés...

alt

Már jó ideje nem írtam blogot, egyszerűen nem is volt időm, meg elmerültem a mindennapok gondjai között, jócskán, jó mélyre.  Persze, amolyan igaz életszerű fricskát is kaptam, ilyen mélyütés régen ért, mint ami a számítógépemmel történt, mert olyan vírust kapott, hogy minden jó rajta, de írni csak 4-5 betűt lehet, többet nem, valami blokkolja….

 Énnekem, nem lehet írni a géppel… Ilyen nincs, lehetetlen, az ember olyan gyereknek érzi magát, mint akinek elvették a játékát, momentán aki ismer, az tudja, nekem az írás az életem… Mivel szerelőhöz nem akartam menni, a telefonos segítségek nem jöttek össze, mindenki újratelepítést javasolt, hát nekiláttam egyedül megtudni a hiba okát és megoldani. Szóval három napi kínlódás után, itt ülök a gép előtt, kész van, a bosszantó programocska elkapva, eltávolítva, végre és a betűk követhetik egymást sorban.

alt

Tegnap horgászverseny, közben a fiam vigyázzban állt,  majd menetel a honvédelmi miniszter előtt, az új katonai középiskolájában. Alig vártam, hogy lássam, a cipőt csak lerúgtam rohantam a szobába, átkarolni, mintha évek óta nem láttam volna. Elmondható, egy gyerek ment el, helyette valami komolyabb legény jött vissza. A nyers valósággal találkozott a beszokató táborban, ami nem volt egy leányálom, bár ez a fiú, tiszta apja, nem panaszkodik…

alt

Rendesen megtört először, de nem esett kétségbe, csinálta, amit kellett, fel tudott hívni párszor telefonon, elég kétségbe ejtő hangja volt, de apai szavaim sokat használtak, próbáltam zsákkal borítani bele a biztatást és kitartást, látom sikerült. A gyönyörű haját egy-két mozdulattal eltüntették, nem maradt belőle semmi… Na katonaság, parancsok és teljesítések erről szól ez a téma, szokni kell, de láthatóan azért tetszik neki, jó helyre került és bírni fogja, már látszik. Azért mikor én beszélgetek a nagyfiammal, egy hatalmas majdnem kicsorduló könnycsepp ott világít a szemében, de nem cseppen ki csak majdnem… Úgy szintén nekem is...

A számítógép előtt űlnek játszanak, de a katonai játékra nem igen mozdul a keze a nagyobbik fiamnak, ja igen a valóság ijesztő volt. Amilyen fegyver van a játékban, olyat kellett szétszedni és olyat kellett cipelni mentfelszereléssel együtt. Igen értem én, jó példa ez, riasztó a valóság és gyerekből egyszer majd felnőtt lesz, de az út jó, neki való… Még ma vissza a kollégiumba és elkezdődik a kollégista élet, tanulás kiképzés és minden más.

 

Jó kis versenyen vagyok túl, nekem annyira nem sikerült, de Balogh Attila alias „Gyerek” máris vitte valamire, kupát vett át és gratulálok neki. Kivételesen, valahogy nem igen ment a versenyzés így jó kis szomszédolás pálinkázás, sörözés múlatta az időt, most ez kellett nekem, rám is fért már.

alt

Nem is tudom mikor voltam ilyen jó hangulatban, mostanában nem, de tegnap jó volt és még valami ajándékot is kaptam, mert a nagy sörözés pálinkázás közepette hatodik lettem és igen díjazták… Na ezt sem gondoltam volna. Szóval gőzkieresztés meg volt, jöhetnek a hétköznapok, bár azért nekem tartogat ezt azt az élet még…