• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Stresszes napok idején...

 

alt

Valahogy hosszúra sikerült ez a hét, biztos az az oka, hogy elkezdődtek a szabadságok és én most két ember munkáját végzem három hétig. Végül is megoldom, csak olyan kiábrándító egész nap verni a billentyűt, monitort nézni, nem baj ha már kifolyt a szemed, ja igen meg ügyfelet fogadni, meg telefont kapkodni és mindent megoldani… Egy kollégám szokta mondani: „bejött az élet..” . Igen…

Eljött persze a névnap is, de pont egy horgászverseny következett, biztos nem véletlen, hátha jól sikerül, már általában egy verseny nem teljesen a szerencséről szól, kell oda más is… Hihetetlen dolog is volt a versenyen, ha már itt tartunk ilyen lehetetlen helyzetbe nem is voltam még. Egy kapás után a teljes felszerelés elromlott, orsónak, botnak annyi! Két másodpercet adtam magamnak és eldobtam a felszerelést és kézzel fogva a zsinórt, óvatosan lassan elkezdtem a halat húzni a part felé, na igen vissza kőkorszakhoz és sikerült is a jókora pontyot kifogni. Sosem tudhatjuk, mi történik velünk, ez is egy ilyen „meglepis” eset volt. Persze mindent összevetve, minden jó, ha a vége jó, szép is kupát szorongattam a kezemben, örültem nagyon. A nap legszebb pillanata, nekem az volt amikor, megtudtam Peti barátom harmadik lett, szóval nagyon örültem, vezettem haza az autót és mindketten hoztunk el kupát, jó érzés, nagyon jó érzés…

alt

 

A nagyobbik fiamat el kellett vinni beíratni az iskolába, nos katonai szellemiségű középiskola. Ez nem csak a szó átvitt értelemében jelenti ezt, attól sokkal több, a tanárok, osztályfőnök, eleve hivatásos katonák. Mint szülővel egyből beszélni akartak velem, miszerint a délelőtti oktatás után a délutáni katonai oktatás oly nagy mértékű, hogy a gyerek legyen kollégista, ha tartani akarja a lépést.

alt

Őszintén szólva, nem örültem, átadtam a döntést a 15 éves fiam kezébe, gondolkozzon el, nem lesz ott aki a eddig tartotta óvó kezét fölé, nem lesz ott, egyedül egy kollégiumban. A fiam döntött, vállalta, már előre félek, üres lesz nagyon a szoba, a testvére is hiányolni fogja, rendkívül jó testvérek, féltik egymást és védik egymást. Akkor hétfőn például nincs nagyfiam és csak pénteken látom? Ezt még egy párszor át kell gondolnom, edzem a lelkem.