• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Nem az én hetem...

alt

Szombat van és gép előtt ülök. Mondjuk módfelett szokatlan, kedvenc nagy teljesítményű gépem szervízben pihen, elromlott, most egy kis notebook van rákötve egy nagy monitorra, ez is egy megoldás… Amúgy igaziból, a nagy gép tartalmáért ideges az ember, sok-sok ezer fotó és sok-sok száz írás, írásaim, azok ott vannak, azok nem veszhetnek el… Ijesztő, ha mégis, vagyis inkább tragikus, tulajdonképpen egy egész élet van a merevlemezen…

Hosszú egy hétnek tűnt, munka mint a tenger, a viszontagságos vizsgát semmi pénzért nem akarták megmondani nekünk, pedig hát 17 tárgyból vizsgát tettünk, félévi írásbeli vizsgát, de jegyek sehol… Mindenki pörgött, nagyon, senki nem akart pótvizsgázni, dehogy akart, csak sikerülne…Pénteken is 16-ig dolgozunk, valamikor délután, megtudhattuk az eredményt, megkönnyebbült arcokat láttam én is megnyugodtam, valamelyest, szóval sikerült. Ennyit erről, hogy jó pár végzettséggel a hátam mögött újfent beiskoláztak, ami ugye kötelező és nem kedv kérdése.

alt

Most vasárnap, egy peca a nádtengerben, egyszerűen eltűnök a vad nádas rejtekeiben és horgászni fogok, kell nekem a csend, emberi szó alig, most másra nem vágyom… Lehet semmit nem fogok, lehet mégis, úgy érzem mint aki már elfáradt és nem akar csinálni semmit és nem akarja hogy holnap legyen…., mert nem érdekli. Befásult ez a világ, régen voltak céljaim törtettem előre, el akartam érni, mára a lét maradt és annak tartása máról holnapra, ilyennél vált hazánk is és benne az emberek is.

Mindenütt politikával szembesülök, munkaköröm révén, nem is mondhatok véleményt igazi semleges munkakör, dolgozz és ne beszélj! Milyen jó hogy nem is érdekel a politika, na ha valami az kimaradt az életemből, akkor az az. Egy csomó mindenkinek kell segíteni tanácsot adni, majd ügyintézni okmányt nyomtatni és minden nap új ügyfelek jönnek.

Tegnap találkoztam valakivel, a kollégám volt, rendes ember, jókat beszélgettünk, mindig meg röhögtünk együtt, aztán már nem volt a kollégám többé, sajnáltam nagyon. Valami színfolt eltűnt az okmányirodából, nagy csend maradt utána. Semmi harsány nevetés, kolléganőkkel való viccelődés mindenki megnevettetése, nem semmi ilyen nincs már… Most ott állt velem szemben, kezet fogtunk néztük egymást közben vert az eső bennünket. Hát na, kerestem a szavakat, épp munkaterületen volt, azt hiszem nekünk egyszer le kell ülnünk egy ivóban és átbeszélni a dolgokat éreztem én, mennyi panasz és fájdalom maradt benne. Sok, még annál is több… Mindenesetre vasárnap épp találkozunk, nem árt egy beszélgetés, ami olyan, mint a tisztító tűz, égetés után új élet kezdődik…

alt