• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Amikor egybefolynak a napok...

alt

Hosszú egy hét volt ez, nagyon hosszú. Egy dolog hogy szabadságon voltam, de mindössze egy olyan nap volt, amikor kikapcsolódtam, ténylegesen, amikor azt mondhattam, pihentem, adtam magamnak egy kis időt a világ kizárására. Ez egy szép nyugodt napsütéses hétfő volt és tényleg az én napom. 

Persze csütörtökön, pénteken már munka, de mégis készülni valamiféle pecára hétvégén, hisz egy csalit ki kell próbálni, erről cikket kell írni, nemkülönben egy horgászbotról is. Nem igazán nyugodtan indultam hajnalban, este esett az eső. Még reggel is esett, ahogy közeledünk a földút felé, egy zöld Renault, áll a sárban. Se előre, se hátra, elakadt, Feckó Robi az. Segítünk, kitoljuk, persze mindenki bosszús…

Valami nyugodt csendes pecára vágytunk, ilyenkor a hal nem annyira lényeg. Lett belőle, egy zajos, nem meghatározható peca. Vagy politikai kérdőívre kellett válaszolni a parton (úristen!!!!), pedig igaz… Vagy ha ez nem volt, hallgatni, hogy sorolja más horgász (híres) már hány száz kiló halat tudott megfogni egy nap és nála nincs jobb. Fogadást akar kötni tudására, fokozzuk a hangulatot úgy kell…

alt

Anyám, ez aztán a peca, hol van itt a harmónia… Elveszett, elfújta a szél. Inkább előbb indultam haza, jó döntés volt, minden volt ezen a napon, pálinka, halfogás, fotózás, kiabálás, beszólás, politika, csak épp nyugodt csend nem. Ilyen peca nem kell, kimenekülök a világból is, ha egymás értékeit kell hirdetni a parton. Írja ki a pólójára, No.1 Fishing Man, senki nem fog kételkedni, de jó hogy nem tudok így horgászni, nem is kell hirdetnem semmit.

Ma vasárnap van és sikerült elkészítenem, mind a két cikket, megnyugtató, de el is fáradtam mire kész lett. Most pihenek, amikor ezt a blogot írom, jól esik írni, kimegy a feszültség belőlem. Keddtől már biciklivel fogok járni, dolgozni és örülök neki, tavaly nagyon rászoktam, sokszor elmentem a Fancsikához is fotózni.

Nagyon jó gurulni és nézni azt, ami szép, majd megörökíteni egy fényképezőgéppel… Megőrzöd a pillanatot, mely nem múlik, ha látod a fotót…