• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Tiszacsegei kirándulás

 

alt

Eljött a húsvét második napja, de mivel a gyerekek már megnőttek (majdnem..), nem igazán volt jelentősége locsolás szempontjából. Pihenés, lustálkodás helyett, inkább irány Tiszacsege és természetesen a halászcsárda az első célpont. 

Szóval, olyan húsvéti kirándulás, kocsiba be és indulás. Mondanom sem kell, nem is csodálkozom, természetesen hóesés a körítés a kiránduláshoz. Ez a mostani időjárás nem is normális dolog, szerintem ennyi hideg után, majd április közepén egyszerűen megtámad a forró nyár bennünket, van rá egy barna söröm, az tuti… Természetszerű, megszokott dolog mostanában időjárás szempontjából, nem fog történni.

 Hamar hasítunk az úton, előbb Balmazújvároson megyünk át, majd a Hortobágy folyó, mellette egy kis csárda, valaha itt voltam büfés, csapos, meg minden ilyesmi, mondhatni régi első munkahelyek egyike. Rég volt, szép volt, azt is meg kellett tanulni…

 alt

Aztán át a hortobágyi pusztán, még mindig szép és igéző a látvány, nem lehet megunni. Lassan közeledik Tiszacsege, nekem kedves város, itt is kellett sokat dolgoznom, megismerek mindent lassan és emlékek lépnek elő a gondolataimból. Át a városon a Tisza felé és a kompnál ott a Csárda, legendás egy hely, ami itt készül, az egyszerűen más, nem másolható, utánozhatatlan.

 altaltalt

Bemegyünk, nem sokat változott, lássuk hát az étlapot, vajon még mindig olyan finom minden, együnk valami nem szokványosat… Korhely halászlé, harcsafiléből, ez igen ez valami fönséges, tagadhatatlan, a szakács ugyanaz, aki 10 éve… Szabadjára engedjük a kulináris élvezeteket, rendelünk és rendelünk, aztán mindenki csak piheg az asztalnál….

Udvarias a pincér, pontosan tudja, nem bírunk ilyen sok fogással, így dobozokban átnyújtva kapjuk meg, a rendelt étek egy részét, köszönjük, ez finom volt…

 alt

Szerencsére már nem esik, egy kis séta nem árt, habár látszik, igen közel jár már a Tisza, nem sokára áradás lesz, sok helyen már homokzsákok előkészítve. Közelít a gáthoz a hatalmas folyó, ennyi esőzés után nem is csodálom. Lassan beülünk az autóba és elindulunk, de inkább a 33-as utat választom hazafelé, talán pár szép madárfotót készíthetünk út közben.

alt

Szerencsére igazam lett, én figyelem a csodás madárvilágot Dominik kezében a csőre töltött Nikon és fotóz letekert ablaknál, mondhatni csapatmunka, így születnek a szép fotók.

altaltaltalt

Ennyi kirándulás kellett, ennyi járt nekünk, meg hát érezni a régi ízeket, amik hiányoznak, nem állnak rendelkezésre, mert ezek az ízek csak egy helyről valók…