• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Egy hosszú út…

 

alt

 

Nemrégiben csörgött a telefonom, Balmazújvárosról kerestek, miszerint menjek a nemzeti ünnepünkön március 15.-én és fotózzam egy tónak a telepítését hallal. Fontos nekik a reklám és a későbbi megítélés miatt és ha esetleg írnék róla cikket meg szép képeket is csatolnék hozzá. Mivel itt születtem, sokáig itt is éltem, miért ne, ez a kisváros amúgy is szívügyem, persze, igen…

 

 

Reggel van, ablakon kinézek, de valószínű rosszul látok, ezért megdörzsölöm a szemem, még egyszer kinézek, biztos rosszat álmodtam. A hó zuhog, méghozzá vízszintesen!! Hóvihar van 2013. március 15.-én, ez igen… Ma kell mennem, ahogy megígértem balmazújvárosi Sziki tóhoz, mert nagy mennyiségű hal telepítése lesz, magyarul fogalmazva újjá fog születni egy tó, ezentúl máshogy lesz… Igen, valahogy így lehet elindulni a távolinak tűnő siker útján, talán, sikerüljön, kívánom és hát legyek részese megyek, időjárástól függetlenül.

Semmi gond Debrecenen belül, majd kiérek a városból és minden magbiztosságom tova szál… Nincs is meg az út, csak rövid kis oszlopok jelzik hol az út, én csak szűz havat töröm a kocsimmal. Nincs másik ilyen őrült, mint én, aki elindult volna most az otthon kellemes melegéből. Nem baj, vissza már nem fordulok, pedig az agyam sűrűn küldi a sok vészjelzést, indulás vissza haza… Nem, amit elkezdtem, azt befejezem, nem hagyok cserben senkit, olyan nincs. Megyek, meg tudom csinálni és kész, ez jellemző rám, feladni nem szoktam, nem is én volnék...

alt

Akkor hát vágjuk a havat, ötösbe kapcsolok és ötvennel vágok neki a hómezőnek, én kezdem a nyomot Balmazújváros irányába, úttakarítás, hótolás nincs, csak természetes!! Most kezdem hiányolni az erdőt és a fákat az út széléről, mennyivel könnyebb volna most, ha nem volnának hóátfúvások!! Bizony vannak, ellőbb hóbuckákon ugrik át a Skoda, majd némi betonút majd újra hóakadályok egymás után sűrűn, attól függ, hol tud keresztbe fújni a hó. Ahogy közeledek a célomhoz, annál nehezebb a helyzetem, az út eltűnt. Csak mindössze jobb és bal oldalt lehet látni némi jelet, hogy melyik az út széle? E kettő között van az út, a többi az én dolgom, már káprázik a szemem a sok hópehelytől…

alt

Végre  megérkezem, persze tudom, nem kell ünnepelni, visszafelé is kell még jönni, nem kell ugrálni örömömben hogy sikerült, dehogy… Beszélek, akivel kell, eltelik néhány óra, majd indulok a tóhoz, ahol állítólag várnak… Tényleg állítólag, mert kihalt  a tópart… Telefon, csengetem az illetékest, bár sejtem a választ…

„Ja, igen elmarad, majd később lesz, csak elfelejtettem szólni, hogy ne gyere…” Én pedig, jöttem, mindenen keresztül, nem kímélve magam. Hát most elindultam vissza, azt hiszem én betartottam a szavam, a többi nem számít…