• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Születésnapi vacsora és egyebek...

alt

Csütörtök van. A család most ünnepel, na nem azt, amit most mindenki gondol, a kisfiam szülinapját. A kedvenc éttermünk, egy kis családi vállalkozás, már sok-sok éve, szerintem generációról generációra így lesz, én kívánom. 

 

Most rendelünk, mindenki mosolyog, szeretünk itt enni, ilyenkor nem a konyhában zörög az ember, hanem más készíti az étket. Néha azért megengedhetjük magunknak, mondjuk nem sűrűn, de négy születésnap van egy évben, a család négy tagjának, ennyi még megy…

alt

A rendelés leadva, a pincér elmegy, beszélgetünk a gyerekek jövőjéről, jó téma. A nagyobbik katona kar lenni, a kisebbik állatorvos. Hagyom, hogy gondolkodjanak elvégre is 13 és 15 évesek már, önálló gondolkodás fontos. Alakuljon ki valamifajta felelősségérzet és akkor már haladtunk is előre az élet létráján, mondjuk egy fokot.

Le sem lehetne tagadni, hogy Valentin nap van, amiben persze én nem hiszek (jövevény ünnep..) a fiatalok nyüzsögnek az asztaloknál, most jön egy pár épp, tőlem jobbra, figyelek. Megérkeznek, leülnek, látszik a mai napért jöttek. Étlap, rendelnek, pincér elmegy, lássuk mennyire szerethetik egymást várok egy szembenézést egy kézfogást, egy érintést…

alt

Hát nem, valószínű elmaradott egy ember lehet 45 éves fejjel, beismerem, tényleg maradi lehetek… Mindketten elővesznek egy-egy okostelefont és azt nyomogatják szó nélkül. Legalább egy szó hangzana el, egy kedves mosoly a másikra, de nem. Akkor talán hátha megfogja a kezét, dehogy a közösségi oldal, az email az fontosabb mindennél, de hát a beszélgetés hol marad?

Meg kell állapítanom, a mai fiatalok lehet beszélgetni sem szoktak, pedig életünk alapja és létünk feltétele szóba állni egymással és beszélgetni…