• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Péntek, de milyen?

 

alt

Péntek van, tulajdonképpen ez a legjobb nap szerintem. Szeretem a pénteket, mindig örömet okozott és okoz is. Ilyenkor hamar vége van a munkának, lehet annak is élni, amire vágyunk, pihenni szeretnénk kikapcsolódni. 

Most is a kérelmeket szedem le a gépről, valahogy gyorsabban megy a munka is, az ember képzeletben az óra mutatóját nézi, mikor lesz már annyi? Mikor már? Jönnek az ügyfelek, segítenek elterelni a figyelmem az óra mutatójáról, hirtelen mindenkinek el kell intézni mindent, még ma. Furcsa, hogy tud mindenki pont pénteken jönni erre a munkahelyre? Ugyan, évek óta így van, szinte tudom, ahogy közeledik a 12 óra egyre extrább ügyfelek következnek, nincs megállás, mindenki reklamál valamiért, lassan az is baj lesz ha fehér a papír és fekete a betű… Nem baj, pár perc múlva 12, de még mindig el kell készíteni egy vállalkozói igazolást, csinálom én gyorsan és lassan vége lesz a mai munkanapnak.

 

Kicsit azért furcsa érzésem támad, az én kollégáim, kolléganőim, nem indulnak haza, maradnak még, mindenki falfehér arccal néz maga elé…. Nem értem én ezt, kérdezni nem szoktam, nem jellemző rám, talán szólnak majd. Mi a baj? Ideges vagyok én is, átragad hamar…

 

Egy kolléganőnket elbocsátottak ma délben, ezért a sokk, szó szerint az, senkinek nincs szava se… Nem könnyű mondani semmit, jó kolléganőnk volt, egyik pillanatról a másikra, nincs az ablakban már. Ha belegondolunk a saját életünkbe, máról holnapra élünk, mindannyian, enni kell, élni kell és ahhoz pénz kell, erről szól a munkahely, nem pozícióról, csak  az életről…

Ha belegondolok, nagyon sajnálom, bármelyikünk járhatunk így, olyan ez a közigazgatás, mint az orosz rulett, egyszer csak megáll a tár valahol….