• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Harangi Csaba: Az első napiblogom...

alt

Köszöntök mindenkit, aki ezt a pár sort hajlandó elolvasni. Végül is régen, évekkel ezelőtt, olyan stílusú blogokat is írtam, melyeknek nem is horgászat volt a témája… Egyáltalán nem, az életről szólt. Egy napomat írtam le, netán egy betegséget, melyből meg kellett gyógyulnia egy családtagomnak, szóval igazi személyes blogozást végeztem, persze kettős véglettel, hisz volt rá példa hogy az elmúlás is megjelent benne, sajnos.. 

 

Ilyen az igazság, fájó, pont ezért jó leírni is. Most szeretném újra ezt művelni, persze nem másért, magamért, hisz sosem másnak írunk, hanem magunknak, de azt más olvassa. Olyan az írás mintha beszámoltatnánk magunkat a saját énünkkel szemben, ettől talán szebb a versírás, de én nem vagyok költő, de író sem… Csak létezem és írok, ennyi, mert szeretek írni. A www.horgaszfirkasz.hu honlapom, ezennel a „napiblog” menüponttal fog bővülni és akit érdekel, elolvashatja milyen egy napom, könnyed pár soros apró írások, levezetésképp, amikor már elfáradt az ember, de a „lantot” sosem lehet letenni…

 

Hát csapjunk bele!

 

Szerda van, ez az én munkám terén ellenőrzési munkát jelent, olyan igazi hatósági munka, üzletről üzletre… Ilyenkor az okmányirodában zárva van az ablakom és kocsiban ülök egy kolléganővel és végzem a dolgom. Nem lesz könnyű a mai nap, a hó esik és fúj a szél én meg várakozok az új munkahelyem garázsánál, gépkocsira. Fázom is, beteg is vagyok, nem valami jó érzés, a hidegrázás is belekezd, majd pirost szint visz a homlokodba a láz. Végre itt a kocsi egy kis VW, jó lesz mára, indulás. Várakozok a munkahely előtt a kollégámra, közben a munkatársak már biztos nyitnak én meg terepen vagyok. Indulás első körben egy kocsma, nem valami nagy öröm a jelenlétem, engedélyeket kellene mutatni, semmi nincs rendben… Gondoltam, hangos vita alakul ki, senki nem ad igazat senkinek, mindenki a maga igazát hajtja, fejfájdítós meló. Végre megtaláljuk a közös hangot, békés megoldásban állapodunk meg, jegyzőkönyvet veszünk fel, leírjuk, mit kell tenni a jogszerűség érdekében. Végre vége a veszekedésnek…

Következnek a többi helyek, a kocsi gumija csúszik, néha egy-egy drift is belefér, ficánkol a kis autó, a szem káprázik a sűrű hópihéktől. Lassan kezdem megszokni, monoton egyszerűséggel írom a menetlevelet, majd csak vége lesz a napnak. Iszonyat terep következik, ez már nem Debrecen, ez már inkább tanyavilág, csak bírja ki a kocsi, semmiféle betonút nincs, csak hatalmas buckák és hó!! Nem hiszem el, hogy valahol itt volna egy ABC? De igen! Tényleg egy emeletes ház földszintjén, ott van… Bemegyünk, egy idős néni, higgadt nyugodtsággal mutatja az iskolai végzettségét és az engedélyeket, lenyűgözően rendbe van minden. Ehhez képest a belvárosi vállalkozások meg sem közelítik a jogszerűséget, de itt a külvárosban, mindentől távol, még a nyers friss hús árusítására is meg van a külön engedély…Igazi régimódi becsületes egyszerű ember, aki szereti, ha rendbe van minden, ilyenek voltak a Szüleim is…

Elfáradtam estére, indulás leadni a kocsit és a menetlevelet, ez az időjárás, ezek az ügyfelek, minden erőmet elvették. Talán ideje lenne meggyógyulni, némi tea kellene és egy ágy, de nem mégsem… , még nincs vége a napnak…