• header.jpg
  • header2.jpg
  • header4.jpg

Mottó

"Kérlek, ne vigyél el semmit, csak a fotóidat, ne hagyj itt semmit, csak a lábnyomodat, ne ölj meg semmit, csak az idődet!"

Könyv

Belépés

Harangi Csaba személyes blogja

Emberekről, életről…

 

alt

Egy kicsit még rideg hideg, átázott lakásban ülök, néha még lehelni kell a kezemre, de itthon vagyok és ez a lényeg. Hosszúra sikerült ez a hétvége, nagyon hosszúra és nem láttam a fényt az alagút végén, de most már igen. A hangszóróból zene szól,  Yiruma zongorázik és játssza a Maybe-t…  Jól teszi, erőt ad nekem mindig és reményt egész életemre ez a kotta. 

 

Új év és új gondok, mint mindig...

alt

Elkezdődött az új 2016-os év és ugyanúgy be kellett szállni a mókuskerékbe mint előző évben, csak talán még több munkával… Már igazán megszokhattam volna, ezt mondaná Apám, ez mindig így szokott lenni, a munka mennyisége növekszik, az ember pedig felnő a feladathoz. Indulás hát esőben, kalap a fejemen és az elmaradhatatlan zene, amikor Mike Oldfield varázsol el tudásával, míg beérek az irodámba.

 

Búcsú az óévtől, egy verssel

 

alt

Elérkezett az év utlsó napja és el kellene búcsúztatni a 2015. évet. Nem lesz nehéz, hiszen nekem ez az év nem sok szépet adott, inkább próbára tett, mit bírok. Remélem jól vizsgáztam kitartásból, tűrésból, talpra állásból igyekszem... Hogyan búcsúzhatnék jól? Legyen egy vers arról a vízről, mely legtöbbet adta nekem a továblépéshez és a kiegyensúlyozottsághoz, ahol nem kell hallgatni senkit, a természet neszeit mindössze. Íme egy vers évbúcsúztatóként a Látóképi víztározóról, másnéven a Látóról...

 

Valahol Magyarországon… (elfeledett pillanatok a múltból)

 

alt

Idősnek tűnő, magas szikár férfi megy lassan az állomáson, kicsit riadtan tekint körbe olyan érzése van mintha mindenki őt nézné. Jobb lesz lefelé nézni úgy könnyebb lesz, de a ruhája mindent elárul majd, nem baj menni kell a családhoz, azért siet. Cigit kér az újságostól, aki végig méri, vastag sötétkék posztó kabát ás ugyanolyan nadrág, olyan mint egy rabruha, majdnem olyan…. Gyorsan fizet és majdnem sír, rájöttek egyből honnan jött, döbbenet. 

 

Séta a csendben, Debrecenben...

 

alt

Karácsony lesz, igen tudom és érzem miközben rovom a debreceni utcát.  A gyerek gitározni van, immár negyedik éve hordom tanárhoz, ilyenkor sétálok egy kicsit Debrecenbe, mert hát szeretem ezt a várost. Most is világít a távolban a hatalmas fenyőfa, sok-sok kis apró csillag ül rajta, üzennek, karácsony van….

 

A szabadság örvényében

 

alt

Igaz hétfő van, de mégsem az irodában bújom a jogszabályokat meg készítem a végzéseket, hanem itthon ülök. Egy nap szabi hivatalos ügyintézés miatt, így aztán sok minden másra is jut idő. Lehet főzni zöldséglevest villámgyorsan eperlevél tésztával, kicsit ápolni a kis/nagyfiam ha már megbetegedett. Teát főzni neki és kérdezgetni  hogy van, miközben tudhatnám már igazán, hogy 15 múlt, de be kell valljam ez az apai tulajdonság nem múlik el soha…

 

Szabadságon

 

alt

Egész kipihentem magam, sikerült három nap szabadsággal megfejelni a hosszú hétvégét, azzal a fennszóval miszerint nekem jár egy kis pihenés..  Kellemes érzés, csak azt csináltam amit szeretek, no meg amit kell is, volt minden temetőben sír rendbe rakása, biciklizés, fotózás… 

 

Elmulasztott betűim...

 

alt

Fel sem tűnt, hogy nyár óta mindig csak a horgászatról írok, de ide ebbe a kis személyes blogomba, ahol elengedhetem a gondolataimat, augusztus óta egy betűt sem bírtam beerőszakolni.  Nos szégyellem magam, de mentségemre szóljon egy nyugodt pillanatom sem volt a nyári üdülés óta, de most igenis ide ülök a gép elé és nem írok horgászatról, hanem csak úgy…

 

Fülledt, forró napok idején…

 

alt

Hatalmas kánikula  hazánkban és mindenki hamarabb fárad el, szinte kívánja a hideget az ember… Én is most gép elé ülök, az asztalon jeges víz citrommal, ennél egyszerűbb dolog nincs, legalább lehűt, míg írok. Jó is ez így most, hisz egy megszokott dolog pont hiányzik ma, nem fáj a lábam, ami bevallom nagy ritkaság ebben az évben, tehát egy mosoly jár nekem…

 

Nyári gondolatok

 

alt

Újra eljött egy olyan pillanat, amikor tényleg lehet írni nyugodtan, hisz család itthon most épp talán nem kell semmiért izgulni, bár ez oly ritka, hogy ilyen nincs is, csak néhány pillanat van az ember életében. Néhány nap szabi lement, de nem vagyok kipihent csak szeretném… 

 

Nyár eleji anzix...

 

alt

Ülök a gép előtt és borzalmasan fáradtnak érzem magam. Talán még attól is amit gondolok, de nem kezdeném el sorolni mitől… Ugyan, felesleges az embernek értékelni magát és keresni az összefüggéseket, minek mi az oka? Ebből már 40 felett minden felnőtt ember kinőtt és csak a mosolyog a többi tipródó emberkén és magában elmondja, ezen már túl vagyok és minden mindegy, de tényleg. 

 

Tövisek…

 

alt

Milyen érdekes, az ember halad a korával és mindig ugyanúgy akar csinálni mindent, mint születésétől kezdve, de idővel okul és tanul. Ezt én is érzem, különösen mostanában kapok jeleket, na nem jelentőseket de idővel azzá változnak, menthetetlenül. Lassan idővel szép lassan beletörődök mindenbe, de mondjuk idáig, ilyenfajta gondolkodásig jó sok időnek el kell telni és meg kell tanulni külső szemlélőként figyelni, megéri…

 

Séta az esőben…

 

alt

Reggel van és épp munkába indulok egy nehéz vasárnap után. A lábamban izomláz tombol, a fejemben gondolatok én pedig épp ostorozom magam, ki tudja hányadjára már… Közben persze esik az eső és ver engem, de a zöld kabátkát egy mozdulattal biztonságossá varázsolom és beteszem a fülemben a Sony füleseket és Váczi Eszter hangja elvisz engem a gondoktól, messzire nagyon messzire, mert a jazz műfaj az bizony ilyen. 

 

Az én Anyám...

alt

Elérkezik lassan május első vasárnapja és ez az Anyák napja. Ilyenkor mindenki rohan és igyekszik kimutatni szeretetét Édesanyja iránt, virággal öleléssel..., érzésekkel. Én csak emlékezni tudok, hisz nincs köztünk, de ha élne még mindig izgulna értem vajon hazérek-e épen egészségesen a horgászatból, vagy már megint történt velem valami a parton... Tudta mindig is, hogy a horgászat az életem, de nem kérdezi többé: Mit fogtál kisfiam? Anya, már csak egy verset tudok adni Neked...

 

Hajnali emberek…

 

alt

Elég fáradt vagyok már, hisz tettek róla munkahelyen, hogy nehogy kisimuljanak a ráncaim bár mit vártam? Naiv vagyok még mindig, mint mindig… A munkahely sosem lesz leányálom és nincs is olyan hogy álommeló, csak vannak feladatok, amiket folyamatosan meg kell oldani és ez az élet rendje és ennyi… Még szerencse, hogy szeretem a munkám.

 

Az élet zajai...

 

alt

Hajnal van, ez az időátállás hazánkban nem szerencsés,  bele telik  pár napba mire a szervezet elhiszi, hogy előre csavartuk az órát eggyel. Ebben a nagy csendben van egy kis időm írni aztán kezdődik a szokásos taposómalom, munka és rohangálás felpörgetett tempóban, mint mindig. 

 

Gyorsan valami finomat…

 

alt

Van az a helyzet, amikor nagyon is gyorsan kell valami jót készíteni és valljuk meg őszintén nincs is ideje, sem kedve az embernek a konyhában állni..  Mondjuk ki bátran, dolgoztunk már eleget. Mégis milyen jól esne valami jóízű étel, netán hozzá egy pohár bor, mert megérdemeljük, fennszóval…

 

A tavasz jelei

 

alt

Már végre tavasz van és ez érezhető is,  az ember felpezsdül többet tervez előrébb gondolkodik egy picit és tervezgeti az évét, vajon hogyan és mint is lesz az élet következő lépcsője? Én próbálok csak pici lépéseket tenni, ami az előző évekhez képest visszafogottságnak tűnik és tényleg nem is tűnik, hanem az is. 

 

Isten a tenyerén hordoz, de néha tapsol...

 

alt

Igazi korai hajnal van, ilyenkor még mindenki alszik, ha más nem legfeljebb átfordul egyik oldaláról a másikra az ágyban. Nem tudok aludni egy kicsit sem, zavar valami nagyon is zavar. Ha a családomban van esetleg gond, azt általában elviselem, megoldom, ha kell teszek érte hogy ne legyen gond, de néha tényleg besokall az ember ha nem találja, nem tudja  megoldást….

 

Falak mindenütt...

 

alt

Telnek a napok megállíthatatlanul  én pedig rovom az utca kövét mindennap. Közben persze semmiképp nem hagyom, hogy megzavarja a külvilág az életritmusomat, szokásomat, bezárkózom a zene láthatatlan falai közzé és szinte hangokra, hangszínekre sétálok a munkahelyre és haza is ugyanígy és senki nem zavar meg…

 

Ez az év is elkezdődött...

alt

Íme itt van a 2015-ös év és láthatóan nem tudom mit lehet várni ettől az esztendőtől. Őszintén szólva nem várok csodákat, egy nyugodt évet szeretnék hisz nem is kívántam semmit sem, minek is, magától szokott történni mindennek az életben oka van és okkal történik minden.  Meglátjuk, de biztos ez az év sem egy „sétagalopp” én még nem is éltem át könnyű évet, nekem olyasmi nem jár…

 

Ennek az évnek vége és kezdődik egy új...

 

alt

Eltelt megint egy év, de nagyon gyorsan... Szinte követhetetlen volt, olyan gyorsan történtek dolgok, én személy szerint nagy fáradtságot érzek és igyekszem összeszedni magam és örömmel mosollyal várni az Új Évet, a mindig felkelő napot és a mindig ragyogó csillagot, mert e kettő állandó és emúlhatatlan...Akkor hát jöjjön az Új Év, személy szerint egy verssel búcsúztatom az elmúltat és várom a 2015. évet. 

 

A legszebb Szenteste...

 

alt

Lassan tényleg itt a karácsony, a gyerekeknek téli szünet van, szórakoznak, beszélgetnek, élnek mert megnőttek, lassan elkezdik felnőtt útjukat, mint valaha én is. Nekem pedig, míg bámulok az ablakon át, megindulnak az ujjaim a gombokon.  Visszaperegnek az élet képkockái 1975-be…

 

Karácsonyi láthatatlan értékek

 

alt

Lassan itt van a Karácsony, ilyenkor alakul ki minden emberben erősebben az érzelem, amit mutatni akar bár nem mindig szavakkal, elég néhány tett néhány pillantás is. A szavak elszállni szoktak, a pillantások megmaradnak, az érintések szintén a zene pedig mindent elmond, míg világ a világ… Míg írok Yiruma ad hangot a zongorának és andalítóan szép zene viszi el a gondolataimat. 

 

Advent idején...

 

alt

Mindjárt Advent és meg kell gyújtani az első gyertyát. Ilyenkor Debrecen is fénybe borul pompázni kezd, az árusok elkezdik árulni portékájukat, az emberek pedig mosolyogva sétálnak a vásárban. A városunk fája is fényben úszik és tagadhatatlanul ez lesz a legszebb város Advent első napján…

 

Tervek, elvek, emberek…

 

alt

Nem igen írtam ilyen fajta blogot mostanában, bár az teljesen igaz csak akkor írok belső saját gondolataimról ha úgy érzem írnom kell. Az sem mellékes, hogy sokkal többször tenném az írást ha lenne hozzá erőm, de sokszor kimerül a képzeletbeli akkumulátor  és  csak odáig jutnak a gondolatok hogy jó lenne, de mégsem kopognak a billentyűk.

 

Változik a világ...

 

alt

Egy kis őszi szabadság is jutott, nem sok de amire kell arra elég. Mai napom a temetőben telt el, hiszem sem Apám, sem Anyám, így ott voltam velük, ápoltam a sírjukat. Óriási csend van ilyenkor a temetőben, hétköznap van, az eső csendesen esik én pedig szó nélkül gyomlálok ültetek szépítgetek, talán jól fog nézni, talán… Nincs ki megmondja.

 

Őszi színek

 

alt

Már nagyon vártam egy kis kikapcsolódást rám fért, de mondjuk nem pont horgászatra gondoltam, bár az is jó, de kell néha jó társaságban élvezni az életet. Szerencsére az időjárás még engedi, hogy főzni lehessen a szabadban,  különösen  egy jó „feelinget” ad a társaságnak bordó-sárga levelek látványa, az ősz jelei mindenütt…

 

Őszi anzix, egy kollégámnak

 

alt

A hangszóróból Ray Charles megnyugtatóan szól, olyan jelzésértékű a zene fontossága, nekem legalábbis az. Követi a betűimet a zene, jól esik most, mert fáradt vagyok amin kell túl vagyok ami előttem áll arról nem tudhatok, csak egyszerűen telnek a napok megállíthatatlanul. Érezhetően minden nap és év mindig nehezebb és mindenért többet kell tenni és dolgozni és ez csak fokozódik, de meddig?

 

Magadban, másokról...

alt

Szóval szombat van és szeptember, a fiaim már újfent iskolába járnak és ha ezt írom azt jelenti jó helyen vannak mindketten.  Ez megnyugtató egy Apának, mert a kamaszkor, az bizony egy sikamlós téma, hátha nem tudják meg sosem a gyermekeim, de az apjuk sosem volt egy mintagyerek, így engem mintaként példaként sosem használtak...

 

Míg tekerek…

alt

Hajnal van, csípős hajnal, de nyomom pedált és megyek. Biciklizem egy jó adagot, jobban érzem magam, ha minden erőmet felhasználom és kihajtom magamból. Így kell ezt kíméletlenül, sportolni kell, egyébként is így járok munkába, olyan szabad gondtalan érzés, bár  a gondok azok megmaradnak nem múlnak maguktól, de tekerni kell olyan mint az élet.

 

Az internet és telefon nélküli élet, mert van ilyen is…

alt

Lassan vége a szabadságnak, amire nagyon is szükség volt, mert ideje volt kikapcsolódnom egy kicsit.  Azért a legjobban az tetszett, hogy nem volt internet kapcsolat, nem tévéztem, nem is igen telefonáltam, csak a legszükségesebb esetben párszor és valahol messze-messze Vas megyében hallgattam a csendet…

 

Való világ, manapság...

 

alt

Hajnal van, nagyon is hajnal hisz az ablakon kifelé csak a sötétség uralkodik határozottan, nyoma sincs a napnak, mindenki alszik. A billentyűk zajolnak, más nesz nincs itthon én pedig úgy érzem, most talán szakítok egy kis időt, megnyugtatom háborgó lelkem…

 

Filézett ponty tejfölösen, tepsiben..

 

alt

Érdemes halat fogyasztani, először is mert egészséges, másodsorban hazánkban alig-alig fogyasztanak az emberek halat, idegenkednek tőle, nagyon is.. Pedig nem nagydolog a szálkáktól megszabadulni, elkészíteni meg, maximum fél óra. Akkor lássunk egy tepsinyi pontyot.

 

Az élet is egy tetoválás…

 

alt

A pohárban rosé bor, nem pontosan a legjobb évjárat, de most a fanyar íz így is jó, pedig nem is volna szabad volna ilyesmit innom, nem baj kibírom ami következik utána… A hangszóróból, Kowalsky szól, a 2014-es album, ami félelmetesen jó, még attól is egyszerűen jól esik hallgatni, be kell hogy valljam ez a legjobb magyar banda, hát na ez tény…

 

Gyorsan finomat: Töltött tortilla

 

alt

Meg kell, hogy mondjam őszintén nagyon sok esetben, nincs elég ideje egy családos embernek bonyolult kajákat főzni. Sokkal jobb nagyon finomat, nagyon gyorsan készíteni, például ez a finomság fél óra alatt kész, Jó munkmegosztással az egyik családtag tésztát gyúr, a másik a tőlteléket, készíti de egy biztos olyan finom lett, hogy nem maradt..Ezek szerint ízlik az ifjúságnak! Persze nem saját ötlet, hanem neten lelt...

 

Mosolyok, ráncok, gondolatok...

 

alt

Megfelelő módon fáradt vagyok, az ellenőrzés nem egy pihentető dolog, de most már itthon vagyok. A gyöngyöző sör a pohárban, a páracsík szépen kialakult a poháron, Vivaldi dallamai pedig jelzik, írj és írj, mert most kell…

 

Anyaság és annak napja...

alt

 Május első vasárnapja, az bizony az Anyák Napja. Sokáig nekem is egyik kedvenc ünnepem volt, hisz vittem virágot annak ki felnevelt, erő felett. Ő izgult értem míg horgásztam, tanultam, netán kórházban feküdtem, vagy épp felnőtté válni akartam... Most csak egy verset tudok adni, már átölelni nem tudom..

 

Mozgalmas április

 

alt

Szégyen, nem szégyen április eleje óta nem írtam napi blogot. Persze ez nem azt jelenti nem lett volna mit elmondanom, de szét szakadok néha darabokra úgy érzem. Viszont soha nem fogom tagadni az írás éltet és visz előre, megállíthatatlanul, az élet lépcsőfokain. 

 

Az érem másik oldala…

alt

Életem során és munkám által is, elég sokat kell emberekkel bánnom, figyelembe kell vennem érzéseiket, viselkedésüket.  Valahogy a horgászverseny szervezése is ilyen, de ez kívülről egy résztvevő horgásznak nem látszik, ezért megpróbálom tükrözni a nehézségeket, mert nem könnyű…

 

Csak ülök és mesélek...

 

alt

Az az igazság az élet olyan mint egy húsleves, van benne minden jó, de csak a végén derül ki sikerült-e? Nevezhetnénk az életet egy „felnőtt húslevesnek” is, csak nincs rá garancia hogy finom lesz, ugye mert az élet nem habos torta.  Most épp fáradt vagyok és le kell írnom néhány dolgot, igen kellemetlen módon megmaradt bennem.  

 

Gondolatok egy versenyről és a "nemgyőztesekről"...

 

alt

Mostanában nem írtam ebbe a blogba, mert vagy nem volt idő, vagy nem is volt annyi erőm sem, hogy átadjam gondolataimat betű formájában az olvasóknak. Az utóbbi időben egyébként is káoszos egy helyzet van, hol az új munkahellyel vannak gondok, hol versenyt szervezek, hol horgászok, nincs üresjárat az már biztos. 

 

Nőnapi előzetes, hogy én legyek az első...

 

alt

A világon mindenütt köszöntik a Nőket, március 8-án, így én is beállok a sorba, de a legelejére, hiszen még három nap hátra van, de én mint férfi első akarok lenni a köszöntők között. Stílusom, közlésem sajátos, hisz betűkkel bánok, kedves Nők, hát versem alant olvassátok: 

 

Ablakok, emberek, érzések...

 

alt

Szerda van és ez bizony munkásabb stresszesebb nap a többinél, jóval… Ilyenkor kell hatósági ellenőrzést tartani, helyszínelni, vállalkozásokat ellenőrizni. Bár szeretem a munkám, ilyenkor kicsit hálátlan, nem akar az ember rosszat, csak „mindössze” betartatni a törvényt…  A kellemes Earl Grey tea ázik a pohárban és hajnal van, igazi csendes hajnal.

 

Nem szeretem a politikát...

 

alt

Vegyes érzelmekkel ülök a gép előtt, a hangszóróból zongorabillentyűk adnak hangot és minden szót elütök eltévesztek, mondhatni nem vagyok formában és nem is vagyok nyugodt. Véletlenül, beleütköztem a politika nevű akármibe és megsérültem, nem is értem én, akit sosem érdekelt ez a szörnyű szó, hogyan járhattam így? 

 

Egy kis sütögetés, csak abból ami van…

 

alt

Szombat van és igencsak gondban vagyok. Igazság szerint készíteni kéne a családnak valami finomat, de semmiképp nem szeretnék a boltba elmenni, a fizetés csak hétfőn jön meg, most azt kéne enni, ami a hűtőben található. 

 

Semminek sem lehet látni a végét….

 

alt

Az év elkezdődött, elég fáradtan kezdtem el az újévet. Valahogy semmilyen csodát nem vártam, nem is érdekelt milyen lesz ez az év, valószínű azért mert már belefásultam, hogy semmi jó nem történhet az egyszerű emberrel. Csak azt lehet ünnepelni, ha nem történik semmi rossz. 

 

Szürke napok, fény nélkül…

 

alt

Azt hiszem, nagyon régen értem rá arra, hogy csak úgy leüljek a gép elé és írjak, saját kedvemre.  Ilyen mostanában nem volt, se idő, se kedv, sem erő nem volt hozzá. Most szorítottam hiszen éreztem, szükség van valamire, ami a feszültséget oldja és a napját az embernek élhetőbbé teszi. Ludovico Einaudi játszik zongorán, kirázza az embert a hideg olyan a hangulata, de jó, nagyon jó és a billentyűk elindulnak a saját útjukra. 

 

Egy új év kezdetén

alt

Eljött az újév, az előző múlt, ilyenkor mindenki valami mást vár. Nem is tudom, mit várhatunk, vajon mi az, ami mosolyt fog csalni arcunkra és felhőtlenül nevetünk ebben az évben? Félreértés ne essék, ez nem panasz volt, csak akartam keresni örömködésem okát, de leszögezem töredelmesen, a csülök és az oldalas jó volt, a pálinka beton erős és a többit meglátjuk, hogy lesz ebben az évben, majd érezzük magunkon.

 

Ünnep idején...

 

alt

Ennek az évnek a karácsonya is meg volt, így is lehet mondani. A gyerekek elől persze ügyesen el kell rejteni a felnőtti fáradtságot, hisz ők csakis mosolyoghatnak, ragyoghatnak. A fa gyönyörű, a vacsora finom, a zene a „V MOTO ROCK: Gyertyák” címmel szólt csendesen és a kristálypoharak, hangos kacér csendüléssel, adtak alaphangot a bor ízéhez…

 

KARÁCSONYI VERS, KÖSZÖNTŐ GYANÁNT...

 

alt

Sokat gondolkoztam, mi mindent írtam már ezen a honlapon, a www.horgaszfirkasz.hu honlapomon, lassan elmondhatom ez az életem... Elmegyek horgászni, leírom a gondolataimat észrevételeimet. Ha történik velem valami az életben, vélemény alakul ki bennem, megírom napi blogként és az emberek olvassák... Nem tudom kik és mikor, de olvassák, jelez nekem az érzéketlen gép, de mégis tudom ide kattintanak és olvassák az olvasók, igazi érző emberek.. Tisztelt Olvasók, köszönöm a sok érdeklődést és egy általam írt verssel, kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt! 

 

Emberi dolgok...

 

alt

IHajnal van, vagy inkább éjszaka, inkább az utóbbi, de nem hagy aludni a csomó feszültség és összegyűlt gond.  Nem baj, fejhallgató feltéve, Diana Krall belekezd a jazz művészetébe és csak hallgatom, a billentyűk pedig maguktól is mozognak. 

 

Decemberi anzix

 

alt

Nyúzott és fáradt mindenki, a család minden tagja, még az is, aki nincs itthon. Ez a tél és a közelgő év vége, egyszerűen fárasztja az embert, kezdődne a karácsonyi nyüzsgés és rohangálás, de valahogy nincs ereje az embernek, pedig mindjárt itt a szeretet ünnepe. Lássuk mi is vár még ránk az idén?

 

Csipetnyi Firkász- Gasztronómia, hogy együnk is valamit…

 

alt

Legutóbbi horgászatom során, megvásároltam vagy három kiló vegyes halat, keszeget valamint kárászt és gondoltam, valami finomat készítek itthon, legyen hal is az asztalon. Rendkívül egészséges a hal étek, ezt bizony nem kell igazolni senkinek én pedig, most pénztárca szerint, legolcsóbb húsból fogok főzni, szóval anyagilag jelen esetben, nem érheti szó a ház elejét. 

 

Hétköznapi gondolatok, hétköznapi embertől...

 

alt

Fáradtan ülök a gép elé, most semmi nem hiányzik, csak a zene. Halkan kattan az egér gombja és Ludovico Einaudi zongorabillentyűi elindulnak a maguk útjára. Egy filmzene megy, annak a zenéje  megfogott, nem különben a film is… A karamellás körte tea, fantasztikus ízekkel kápráztat el, már csak írni kell hozzá. 

 

Míg szól a zongora...

 

alt

Most nem kell rábeszélnem magam, hogy leüljek a gép elé, egyszerűen felbontok egy sört, felteszem a fejhallgatót és hagyom, hogy Yiruma zongorajátéka elvarázsoljon… Úgy érzem, ez kell ma, egyszerűen jól esik zenét hallgatni és írni és nem a televízióba nézni, mikor ki halt meg és hol milyen háború van és ki kit támadott meg, ez engem nem érdekel.

 

Emberek, halak, életek..., hello világ!

 

alt

Most épp szabadságon, tanulástól fáradtan, gép előtt, jól esik itt ülni. Nem is úgy megy már ez a tanulás, mint régen, inkább kínlódás, de a végzettség akkor is meglesz, teszek róla… Inkább horgászni kellett volna menni, mint tanulni, végük is azt csinálok a szabadság alatt, amit akarok… 

 

Sárga levelek a szélben…

 

alt

Ez az október, olyan igazi indián nyárrá vált, egészen meglepő, egy hét fagyos hideg idő, majd barátságos arcát kezdte mutatni az ősz, szinte mosolygott az emberekre és ontotta a kellemes meleg fényt.

 

Változik a világ...

 

alt

Ma kedd van és fáradtnak érzem magam, bár nem kéne annak lennem, tudj isten, biztos szokni kell, hogy deresedik a már a határ, no meg a halánték szintúgy.  Szimpla egyszerű munkanapok egymás után, hétvégenként, ha jut idő horgászat, bár az igaz, mindig szorítok valahogy egy kis időt, a horgászatra, mert az nem hobbi, ez életforma. 

 

Szeptember végén

 

alt

Lassan vége a szeptembernek, lehetne mondani szeptember végén. Olyan igazi ősszé kezd alakulni az időjárás, be-beköszönt az eső, hol hideg szél süvít végig az utcán, tényleg ősz van. 

 

Egy csütörtökös este...

 

alt

Akkor hát újra a gép előtt, fejhallgató a fejen, a hangszóróban a „Dzsungel könyve” musical formában szól. Jó hallgatni, hisz láthattam élőben, igen azok a világot jelentő deszkák, azok sokat számítanak, eszébe jut az embernek, milyen jó volt, háromszor visszatapsolni… Ja igen, az emlékek azok mindig jók. 

 

Egy hosszú nap…

 

alt

Egyfajta kényszerszabadság következik, na nem horgászat, nem mindig az van amit szeretne az ember, hanem ahogy alakul, az élet ilyen, „spontanitás”-ban király, meg minden másban is…

 

Hazatérés...

alt

Már jó ideje nem írtam blogot, egyszerűen nem is volt időm, meg elmerültem a mindennapok gondjai között, jócskán, jó mélyre.  Persze, amolyan igaz életszerű fricskát is kaptam, ilyen mélyütés régen ért, mint ami a számítógépemmel történt, mert olyan vírust kapott, hogy minden jó rajta, de írni csak 4-5 betűt lehet, többet nem, valami blokkolja….

 

Kötelező pihenés...

 

alt

Akkor hát egy kis írás, ha már ünnep van és épp ráérek. Hosszú hétvége van, pont ráfért a kis családra, hogy együtt legyünk és gurult is a Skoda szedte a tappancsait, Tiszaújváros irányába… Igazság szerint ez az a strand, ahol nem mondható el semmi kritika, egyszerűen hibátlan hely, akár a gyerekek szempontjából, akár felnőttek szempontjából nézzük. 

 

Kezdődik az élet taposómalma...

 

alt

Akkor hát, most írok, valahogy úgy érzem, még épp most kell, mert még szabadságon vagyok és nem zuhannak rám a munkahelyi  gondok, mert azok általában gyűlni szoktak csak, elmúlni nem. Tulajdonképpen sosem múlik el semmi, csak elodázódik, tartalékba teszi az élet ritmusa, tehát az élet megy tovább, a maga által vájt kerékvágásban.

 

Búcsú a füzéri körtefától

 

alt

A pihenésnek lassan vége és vége lesz a szabadságnak, bár ez inkább feltöltődés volt, azért hogy  tudja tartani az ember a lépést, az élet adta nehézségekkel. Szép volt itt Füzéren, való igaz tényleg hazánk legszebb települése, igaz…

 

Füzéri pillanatok

 

alt

Ez is eljött, szabadság, szóval ez már nagyon rám fért. Nincsenek ügyfelek és nem kell verni a számítógépet és nézni mennyi anyagot kell még rögzítenem.  Nem kell  most semmilyen munkával foglalkozni. 

 

 

Egy ablakkal kevesebb...

alt

Most csak írok mert, sok minden fáj… Kemény világban élünk megtudhattam, de milyen keményben… A munkahely a legdrágább kincs, ami létezik, jelenleg ha végeznénk egy értékbecslést életünkben, az végezne az első helyen.

 

Stresszes napok idején...

 

alt

Valahogy hosszúra sikerült ez a hét, biztos az az oka, hogy elkezdődtek a szabadságok és én most két ember munkáját végzem három hétig. Végül is megoldom, csak olyan kiábrándító egész nap verni a billentyűt, monitort nézni, nem baj ha már kifolyt a szemed, ja igen meg ügyfelet fogadni, meg telefont kapkodni és mindent megoldani… Egy kollégám szokta mondani: „bejött az élet..” . Igen…

 

Élet, pénz, emberek…

 

alt

Most pedig egy kis írás, végre, hetek óta nem írtam csak úgy… Csak úgy írni, akkor lehet, ha van rá idő és nem kötelező, hanem egyszerűen akarja az ember és kiszaladnak a betűk a kézből. Fejhallgató fejre, Norah Jones szól, sör a pohárban, okés a feeling…

 

Egy hosszú péntek után...

 

alt

Fáradt vagyok, azt hiszem most az írás jót tesz velem. Állandó pörgés volt a péntek, hisz fiam végzett az általános iskola éveivel és ballagott. Lehetett izgulni minden jól sikerül-e, étel, ajándék, vendégek, ital, mosoly a gyerek arcára, ez a legfontosabb….

 

Családi kör

alt

Az az igazság, hogy így nem is lehetne mondatot kezdeni, de én így kezdem… Szóval már jó ideje üres egy családi ház, a szüleimé volt, de nem volt vele foglakozva, se kert ápolás, se takarítás, így elvadult, elavult, egy kisebb fajta dzsungelháború után lehetett eljutni az ajtóig, meg nem vette senki…

 

Egy hajnali kávé mellett

 

alt

Mostanában nem írtam napi blogot, mindig csak horgászat meg horgászat, pedig, hogy őszinte legyek illene kikapcsolni magát az embernek, egy kicsit… Mondjuk olyan sosem lesz, hogy kipihenem magam, nem az én életem a pihenés.

 

Tokaji családi túra

alt

 

Végre egyszer, sikerült már egy hosszú hétvégének megtörténnie, így legalább lehet ilyenkor tervezni, esetleg egy kirándulás a családdal, valami szép helyre? Miért ne…

 

 

Nem az én hetem...

alt

Szombat van és gép előtt ülök. Mondjuk módfelett szokatlan, kedvenc nagy teljesítményű gépem szervízben pihen, elromlott, most egy kis notebook van rákötve egy nagy monitorra, ez is egy megoldás… Amúgy igaziból, a nagy gép tartalmáért ideges az ember, sok-sok ezer fotó és sok-sok száz írás, írásaim, azok ott vannak, azok nem veszhetnek el… Ijesztő, ha mégis, vagyis inkább tragikus, tulajdonképpen egy egész élet van a merevlemezen…

 

Agytorna

 

alt

Akárhogy is van és bármi történt is a héten, végre úgy ülök gép előtt, hogy írhatok, azt amit akarok, blogot… Persze ez más, ez napi blog, saját gondolatok, saját érzések. 

 

Gasztroördög 3.

alt

Ma ünnep van és pár óra múlva indul a család élményfürdőbe, ami ráfér már mindenkire. Fáradtak, nyúzottak, kimerültek a családtagok, de mielőtt elindulnánk, hajnalban érdemes elkészíteni az ennivalókat (amit holnap ennének és ma este) előre, hisz kinek van energiája egy élményfürdő után főzni, este? Senkinek, inkább, most míg csend van és hűvös, most kell a konyhában ténykedni… Legalábbis én úgy szoktam…

 

Hajnali gondolatok, míg tekerem a bringát...

alt

Holnap ünnep lesz, így hát ma este már lehet ünnepelni, nem kell menni munkába. Fáradt vagyok, már indultam volna haza, de egy ügyfél hajszálpontosan munka végével jött ügyet intézni, nem probléma, azt is elmondtam, amit kellett ki tudja hányadjára, ezen a pörgős kedden…

 

Áprilisi nyár...

 

alt

Úgy érzem, nyár van, eljött hát, sajnos látványosan elhagyva a tavaszt, talán nincs is olyan évszak már, a télből hirtelen nyár lesz. Elmaradt a tavaszi pezsgés, a kikelet szépsége, helyette hóesésből, napsütésbe váltott az időjárás. Ha az utcán jönne egymással szemben a nyár és a tavasz, nem ismernék meg egymást, pedig valaha egyikből fakadt a másik, de már nem így van. Nem normális tudom, de manapság semmin nem kell meglepődni, inkább számítani lehet bármire…

 

Az élmény...

 

alt

Ez a hét, olyan energiaelszívós fárasztó fajta, nagyon kivesz belőlem, kellene feltöltődnöm valahogy. Talán jövő héten elviszem az egész családot valahova, ahol csak pihenni lehet, víz medencék, napfény, ja na igen meg barna sör  és alvás a napozóágyon… Oké, ötlet kész, megvalósítás május elsején és punk tum, nincs vita.. Magammal nem is mernék

 

Gasztroördög 2.

 

alt

Szóval vasárnap van, irány a konyha, sok érdekesség lapul ott a hűtőben, el kell készíteni, hogy mosolyogjon a család minden tagja. Lássunk valami jó kaját, ami nem kerül sok pénzbe és időbe se, ugye mindkettő fontos manapság!

 

Felejtős hét után...

 

alt

 

Jó hosszúra sikerült egy hét volt, néha már-már azt hittem, soha nem lehet a 21-es ablakot bezárni az okmányirodában, szóval ez azt jelenti csak munka és munka és gond. Ha nincs, hát teszünk még hozzá, miért ne, úgy a jó…  és általában így történik. 

 

 

Amikor egybefolynak a napok...

alt

Hosszú egy hét volt ez, nagyon hosszú. Egy dolog hogy szabadságon voltam, de mindössze egy olyan nap volt, amikor kikapcsolódtam, ténylegesen, amikor azt mondhattam, pihentem, adtam magamnak egy kis időt a világ kizárására. Ez egy szép nyugodt napsütéses hétfő volt és tényleg az én napom. 

 

A koncert

 

alt

 

A gép előtt ülök és massala teát iszok, kellemes ízek kavalkádja, amit ilyenkor kap az ember. Minden benne van, aminek benne kell lennie, mégsem meghatározható, olyan mint az élet bonyolult, de mégis élvezhető. 

 

 

Tiszacsegei kirándulás

 

alt

Eljött a húsvét második napja, de mivel a gyerekek már megnőttek (majdnem..), nem igazán volt jelentősége locsolás szempontjából. Pihenés, lustálkodás helyett, inkább irány Tiszacsege és természetesen a halászcsárda az első célpont. 

 

Egy nehéz nap után...

 

alt

Vasárnap, húsvét vasárnapja. Iszonyatosan fáradtnak érzem magam és mindenem fáj, tetőtől talpig. A horgászverseny tegnap szombaton meg lett rendezve és úgy érzem sikerült, persze a halak nem úgy kaptak, ahogy kéne, de ez nem rajtam múlik. Volt néhány horgász, aki nem fogott mondjuk halat, de ez benne van a pakliban, mások viszont jól fogtak, ez sokban múlott a kihúzott helyen, valamint az alkalmazott módszeren. 

 

Gasztroördög

 

alt

 

Szándékosan írtam ilyen címet, hisz angyalok nincsenek is, húsvétkor pedig nem is repkednek gasztroangyalok, legfeljebb fáradt kimerült nők főznek a konyhában, becsületükre legyen mondva minden húsvéton helyt állnak, meg máskor is. 

 

Daylight

 

alt

Hajnal van, mondhatni inkább még messze a reggel… Szabadságon vagyok, a tennivaló rengeteg, pedig előbb át kellett élni a szerdát, hogy csütörtök lehessen. 

 

Társadalmi munka, egy tó érdekében

 

alt

 

Vasárnap van, igazság szerint elég volna itthon lenni, de most a horgászok a Látóképi víztározót takarítják társadalmi munkában. Akkor én is megyek, habár kicsit késve, de indulok, fényképezőgép nálam meg egy termosz tea. 

 

 

Az én szombati anzikszom…

 

alt

Nos szombat, azt jelenti elmúlt a péntek. Nem is baj, elég volt ebből a hétből, a következő jobb lesz, csak pár napot leszek a melóban, aztán szabadság. 

 

Hideg tavaszi napok idején

 

alt

Na, végre gép előtt, kissé elfoglalt voltam mostanában, de most ráérek. Ma van március 21.-e, sokaknak sok mindent jelent, de nekem ez,  Anyám születésnapja. Ez mindig esemény volt a családban, Anyunak akkora szeretetteljes hatása volt a családban és annyira imádták testvérei, azok gyerekei, hogy a család összejött ilyenkor.  

 

Egy hosszú út…

 

alt

 

Nemrégiben csörgött a telefonom, Balmazújvárosról kerestek, miszerint menjek a nemzeti ünnepünkön március 15.-én és fotózzam egy tónak a telepítését hallal. Fontos nekik a reklám és a későbbi megítélés miatt és ha esetleg írnék róla cikket meg szép képeket is csatolnék hozzá. Mivel itt születtem, sokáig itt is éltem, miért ne, ez a kisváros amúgy is szívügyem, persze, igen…

 

 

Egy fáradt vasárnap

 

alt

Egész rég írtam, tényleg így van, oktatáson voltam, unalmas napok. Persze a telefon állandóan csengeni akar, mindig valami ismerős, aki közölni akarja, hogy ezt, azt el akar intézni, gyorsan tegnapelőttre… Ja igen, mert úgy is van az. Nem is baj, ha a telefon néma maradt, ha akar valamit, majd elmondja egyszer. Mindegy, jobban örültem volna a munkának, nem szeretem a padot koptatni, jártam eleget ilyen helyre. 

 

Egy pohár tea mellett...

 

alt

Egy pohár tea előttem és írok, legalábbis próbálok. Ez nem kényszer, beidegződött megszokás sem, nem mondanám, hogy hobbi, hisz szép lassan életformává alakította magát a betűk hatalma. 

 

Szabadság…

 

alt

Kedd van, de ma nem dolgozom, szabadságot vettem ki, mert horgászni és fotózni kell mennem. Ez most nem kedv kérdése, hanem megrendelő kérdése, most az ülésben a kisfiam is itt ül mellettem, ő lesz a fotósom. 

 

Hétvégi tervek...

 

alt

Ennek a hétnek vége, legalábbis munka szempontjából. Van másfajta munkám is, persze nincs megállás, már a garázsba a fotózandó eszköz, arról írni kell cikket. Meglesz, holnap, holnapután nekilátok és fotózom, aztán majd kerekedik a munkacikk is, remélem, tetszik majd a megrendelőnek. 

 

Stresszes napok idején...

 

alt

Szerda van, asztalon pohár bor és elindulnak a cseppek a pohár talpa felé, nem iszom, csak nézem, mert ennyi erőm van… Valahogy nehéz volt ez a pár nap, történt jó is rossz is.

 

Egy kis vasárnapi gasztronómia

 

alt

 

Ha már hétvége, akkor általában főzés szokott lenni, szerintem minden kis családban. Lássuk itt mi készült? 

 

 

Születésnapi vacsora és egyebek...

alt

Csütörtök van. A család most ünnepel, na nem azt, amit most mindenki gondol, a kisfiam szülinapját. A kedvenc éttermünk, egy kis családi vállalkozás, már sok-sok éve, szerintem generációról generációra így lesz, én kívánom. 

 

Szerdai lazítás, bor társaságában...

 

alt

 

Ma szerda van és megint ellenőrzés. Hát nem vagyok feldobva, egy terepjáróval „szántani” a földet Hajdúsámson-Sámsonkertben, nem egy leányálom… 

 

 

Viharos péntek

 

alt

 

Péntek van végre, igen már vártam nagyon. Ideje volt eljönni ennek a napnak. Azt azért nem mondanám, hogy nincsenek elfoglaltságaim, de a munka után csak jó dolgok történhetnek, így kell nekivágni a napnak és hinni benne.

 

 

Hosszú a hét eleje...mindig...

 

alt

Hosszúra sikerült a hétfő, valami gond volt a munkatársam családjában, így hirtelen egyedül maradtam két ablakra és két ablaknyi ügyfélre. Hát nem egy leányálom, a fénymásolóhoz is futva kell menni, annyira szeretné jól és gyorsan csinálni a dolgát az ember. 

 

Vasárnapi blog...

 

alt

Vasárnap van, azt hiszem, már jobban érzem magam. Ez a tegnapi nap.. Elterveztem horgászni megyek, persze jellemző rám, mindegy milyen idő van. Lassan kiderül, azért van az ép észnek is határa, talán…

 

Péntek, de milyen?

 

alt

Péntek van, tulajdonképpen ez a legjobb nap szerintem. Szeretem a pénteket, mindig örömet okozott és okoz is. Ilyenkor hamar vége van a munkának, lehet annak is élni, amire vágyunk, pihenni szeretnénk kikapcsolódni. 

 

A tavasz jelez…

 

alt

Munka után vagyok, ellenőrzés után csak fáradt lehet az ember. Gyerekek mesélnek ezt azt, mi történt az iskolába, meg ilyenek. A kisebbik fiam, az a aki mindenre figyel és precízen meg akar oldani mindent, a nagyobbik aki csendes, de őszintén tud örülni mindennek és átkozottul jó humora van, kellő lazaság mellett. No így szép az élet, most én hallgatom őket…

 

Csak ülnék és mesélnék….

 

alt

Kedd van. Nem egy felemelő nap, az az igazság ilyenkor este 17.15-ig van a munkaidő, szóval hosszú. Az ügyfelek jönni fognak egész nap, az okmányirodának van egy hangulata, szinte érződik, hogy itt mindenki tegnapra el akar intézni mindent…

 

 

Egy kis vasárnapi főzés és fotózás

 

alt

 

Valahogy a betegség kivette az erőt belőlem, nemkülönben hogy izgulni kellett a nagyobbik gyerekem felvételi pontszámáért, tehát kész vagyok. Vasárnap van, menni kellene fotózni, kicsit sétálni és hallani a hó roppanását a lábam alatt, csak ilyen apróságok kellenek. 

 

 

Harangi Csaba: Az első napiblogom...

alt

Köszöntök mindenkit, aki ezt a pár sort hajlandó elolvasni. Végül is régen, évekkel ezelőtt, olyan stílusú blogokat is írtam, melyeknek nem is horgászat volt a témája… Egyáltalán nem, az életről szólt. Egy napomat írtam le, netán egy betegséget, melyből meg kellett gyógyulnia egy családtagomnak, szóval igazi személyes blogozást végeztem, persze kettős véglettel, hisz volt rá példa hogy az elmúlás is megjelent benne, sajnos..